Válassza az Oldal lehetőséget

A falu hangjai
A falu hangjai

Szerző:
Pataki Tamás

2022.06.22.

Olvasási idő:

Vasárnapi idill

A nagyváros zajától megcsömörlött értelmiségiek szívesen vesznek parasztházat egy faluban. Őket itt “bebírónak” nevezik. Rendesen felújítják és berendezik a lomi piacról vásárolt népi tárgyakkal. Muskátli az ablakban, kis sziklakert, lugas stb.

Milyen romantikus? Csend, nyugalom, madár csicsergés – gondolná az ember.

Valóban az lenne, de…

Az ebéd utáni békés szundikálás idejében felsikolt egy alattomos motorosfűrész. Balról egy sarokcsiszoló kontráz neki. A kiskertekből a fűnyírók vegyes kara brummogja a basszus szólamot. Mit lehet tenni? Jani bácsira rájött a “fűnyírhatnék”. Talán az asszony követeléseitől menekült el? Az országútról ”izérájderek” motorjai bőgnek. 

Este van. A “bebíró” kiül a teraszra, kitölti a pohár borát, és áhítattal hallgatná a tücsök zenéjét. A felkelő Hold szemérmesen füstfelhő mögé bújik, a közeli kertekben a romák éppen most égetik a lopott kábelekről a szigetelést. Így lesz a “bebíróból” “kibíró”.

Másnap elégedetten indul vissza a megszokott nagyvárosi morajlásba. 

Itt van Amerika… 

“Korán reggel ritkán rikkant a rigó!” Elült már a reggel pajkos zsivaja, a falu busza elvitte már a gyerekeket a távoli falvakban lévő iskolákba. Tavaszi szellő lengedezi a rügyező ágakat. A Nap átlangyosít a fátyolfelhőn. 

Töltöm az ágyást, húzom az árkot, szórom a kis magvakat a porhanyós földbe. A távolból, mintha valami rigó fütyörészne. De nem! Ahogy közeledik a hang, ismerőssé válik. BERNSTEIN: -West Side Story dallama nyomakodik felém. Hirdeti: -Itt van Amerika! 

Csak nem? – gondolom – London, Párizs, Tokió után most itt a faluban fog fellépni a New Yorki Szimfonikusok? 

Nem! Tévedés. Egy sütöde nagy furgonnal szállítja a kenyeret és a péksüteményt a faluba. Most már azt is értem, hogy Mari néni miért ácsorog már félórája az útkereszteződésben. Vajon emlékszik-e még rá, hogy a nagyanyja otthon sütötte a kenyeret? 

Fejemet csóválva rendezgetem kis konyhakertemet, mikor fél óra múlva: Sir Malcolm Arnold – “Híd a Kwai folyón” című zenéje harsan fel. Élelmes vállalkozók száraztésztát és vágott csirkét hoznak a faluba. 

Dél körül a postás kürtöli tele a falut. Hanyatt-homlok hagyom ott a rántásomat. A falu apraja-nagyja lesi a szoc. segélyt. 

Néha a “Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára” hangjaira hozzák a palackos gázt, néha görögdinnye árusok, vagy toll felvásárlók dudálása veri fel a falu csendjét. Délután megjönnek a gyerekek az iskolákból és a Family Frost invitálja őket egy kis nassolásra. 

Estére elcsendesül a táj, beülnek a “bennszülöttek” a TV elé, és már csak a kóbor kutyák acsarkodása hoz egy kis hangot ebbe a meghitt akusztikus atmoszférába.