Válassza az Oldal lehetőséget

A Központi Jó – avagy emelem kalapom a mai magyar írók előtt
A Központi Jó – avagy emelem kalapom a mai magyar írók előtt

Szerző:
Balassa Margó

2021.01.19.

Olvasási idő:

Az „Elviszlek magammal” egyik újabb részét nagy örömmel néztem meg, mert nagyon szeretem D. Tóth Krisztát, és Grecsó Krisztiánt is. Az írásaikat is, és magát az embert is. Nem is okozott csalódást, élvezetes volt elejétől a végéig, de egy kis történet a riportból nagyot ütött…

Grecsó azt mesélte el, hogyan segítettek neki a kollégái, sok-sok olyan dolgot kapott, amiből aztán tudott merítkezni. Szeretettel említette meg a jeles írókat: Kemény Istvánt, Eszterházy Pétert, Vámos Miklóst, és hát Spíró Györgyöt:

„–   Ezt úgy képzeld el, hogy úgy adta nekem kölcsön azt a lakást, és adott egy nagy bizalmat, hogy mi előtte egyszer se találkoztunk.

–    Neeee…

–   Nem is ismertük személyesen egymást. Ő azt mondta, hogy olvassa, amiket írok, és hallja, hogy segítségre szorulok, és őneki sajnos meghalt az édesanyja, ott áll üresen egy lakás, ha gondolom, ő nem adja ki azt albérletbe, de néhány hónapra, amíg a helyzetem nem javul, addig kölcsön adja. És – az nagyon édes volt – két dolgot kért. Az egyik, hogy ne utáljam meg.

–    Már hogy őt?

–    Aha. És ezt, ha egyébként belegondolsz a saját életedbe, hogy hányszor fordult veled elő az, hogy akin segítettél, az megutált…

–    De ez miért van?

–   A hála érzése nagyon fárasztó dolog, és nem szeretsz annak a közelében lenni, akinek folyton hálásnak kell lenned. Ezért inkább fölrúgod az egész viszonyt, és azt mondod, hogy köszönöm, akkor inkább nem. És persze megmagyarázod magadnak, hogy mi bajod van azzal az emberrel valójában, de hát ez nem igaz.

És azt kérte a Gyuri, hogy ne legyek már hálás, legyek szíves, és maradjunk jóban – ez az első kérése volt. A másik, ami segített ebben, és ez volt a legszebb, és szerintem ez egy nagyon jó felfogás, és ezt így kell csinálni – vagy így kellene –, hogy azt mondta, hogy ezt úgy képzeljem el, vagy az legyen a szemléletem, hogy én most a Központi Jó-ból kivettem egy jó nagy adagot. De azt oda vissza kell tenni. És hogy ha majd alkalmam adódik – akár anyagilag, akár a pályámon vagyok olyan helyzetben, hogy megengedhetem magamnak – hogy egy fiatalnak vagy valakinek ezt visszategyem, akkor tegyem, legyek szíves, vissza, és nem neki kell ezt ledolgozni, hanem… És ez a szakma, meg ez az ország is más lenne, ha ebből a Központi Jó-ból kivetteket mindenki visszatenné…

–    És visszatettél már?

–    Igyekszem, rakosgatom…”

A hála és a hálátlanság nagyon izgalmas kérdés. Sok kapcsolat megy tönkre, és nem csak párkapcsolatok, hanem baráti, rokoni, szomszédi kapcsolatok is. Mert ha segítünk és hálát várunk, vagy nekünk segítettek, és érzékeljük, hogy várják hálálkodást, kínosan érezzük magunkat. Ezért inkább megsértődünk, eltávolodunk egymástól.

De ha úgy fogjuk fel a segítséget, hogy kivesszük a Központi Jó-ból, mindjárt másképpen állhatunk hozzá, sokkal könnyebb elfogadni. Hiszen azután nincs semmilyen elvárás, és a saját ritmusunk, lehetőségünk szerint, amikor úgy érezzük megérett rá az idő, visszarakosgatjuk.

Az ember egyébként is úgy van „megalkotva”, hogy szívesen nyújt segítő kezet, ezt már sokszor megtapasztaltam. Olyan ismerősök is gondolkodás nélkül odatették magukat a bajban, akiről álmodni sem mertem volna. Amikor az utcánkban kigyulladt egy ház, az összes szomszéd ott volt, mindegy, hogy barátok voltak vagy ellenségek, mindenki segített. Az egyik szomszédom, akit addig nem igazán tartottam sokra, a tíz körmével kaparta a földet, mert nem találták a tűzcsapot, csak körülbelül sejtették a helyét. Még most is libabőrös leszek az emlékektől, pedig jó pár év eltelt azóta.

Segíteni úgy tűnik mindenki szeret, hogy utána mi történik, az már nehezebb dolog. Ne vegyük hát magunkra a hála súlyát, és ne is várjunk el hálálkodást. Vegyünk ki, és tegyünk vissza a Központi Jó-ba, és a világ egyensúlya helyre áll.

Forrás:

D. Tóth Kriszta: Elviszlek magammal

A falu hangjai

A falu hangjai

Vasárnapi idill A nagyváros zajától megcsömörlött értelmiségiek szívesen vesznek parasztházat egy faluban. Őket itt...