Válassza az Oldal lehetőséget

“A mi Gyűrűfűnk” – a régi gyűrűfűiek találkozója
“A mi Gyűrűfűnk” – a régi gyűrűfűiek találkozója

Szerző:
Balassa Margó

2021.09.28.

Olvasási idő:

Gyűrűfű régen 

Ötven évvel ezelőtt szinte egyik napról a másikra szellemfaluvá vált Gyűrűfű. A több mint 600 éves faluból kollektív döntés alapján költöztek el a lakók. Drámai cikkek, riportok születtek a szomorú eseményről, hiszen ilyen még nem volt a történelemben, hogy egy település a lakók közös döntése alapján szűnjön meg.

Fájó szívvel, sírva búcsúztak el egymástól, hagyták hátra otthonaikat, kertjeiket, kedves kis pincéiket, mindazt, amit hosszú évek szorgos munkájával építettek fel. Szétbomlott a kicsiny, de összetartó faluközösség. 

Az új Gyűrűfű 

Majd húsz elteltével, a kilencvenes évek elején, pár lelkes fiatal különleges települést álmodott a szelíd zselici dombok közé: közös összefogással létrehozták Magyarország első ökofaluját. A gyűrűfűi hagyományokat őrizve természetes, vályogból épült házak simulnak bele a csodálatos környezetbe. 

Gyűrűfű ökofalu lakói nem csak az építkezési tecnikákkal emlékeznek a régi településre, hanem fotókat, tárgyi emlékeket is őriznek a régi faluról. Sőt örömmel látják vendégül a régi falu szülötteit és családjaikat.  

Kolics Pál egykori gyűrűfűi tanító egy könyvet jelentetett meg a régi településről, A mi gyűrűfűnk címmel. Ez alkalomból 2018-ban könyvbemutatót, falunapot tartottunk.  

Jech Lajos gyűteményéből előkerültek a régi fotók, ez újabb ötletre sarkallt bennünket: 2019-ben egy fotókiállítással egybekötött találkozót szerveztünk. Annyira jó volt a hangulat, elhatároztuk, hogy minden évben megszervezzük a programot.  

Sajnos a pandémia miatt a 2020-as elmaradt, de 2021-ben ismét lázasan készülődtünk az újabb esemény szervezésére. 

A találkozó 

Az új gyűrűfűiek szeretettel fogadták a régi gyűrűfűiket, nagyon jó volt a hangulat, mindenki remekül érezte magát. Baráti beszélgetések, emlékezések, örömködések közepette telt a délután. A csodás idő is nekünk szurkolt, Gyűrűfű teljes szépségében köszöntötte régi szülötteit.  

Hálás vagyok mindenkinek ezért a szép napért, sokáig fogunk rá szeretettel emlékezni.

Emlékezés 

Megkértem a kedves vendégeinket, hogy pár mondatban meséljék el, hogyan emlékeznek a gyűrűfűi életükre, a falura, egymásra: 

Gyöngyösiné Kiszt Katalin 

“Jó volt találkozni a szép nyárutón a kedves tájon, kedves emberekkel. Ha a volt falumba megyek, kettősség működik bennem. Izgatott leszek és szomorú kérdések sorakoznak. Miért kellett annyi sorscsapást átélni az itt élőknek? Erőszakolt névváltoztatást /magyarosítást/, majdnem kitelepítést /a sváboknak/, a folyamatos molesztálást /a kulákoknak/, padlássöprést, erőszakos téeszesítést, sikertelen tsz életet, a “muszáj elmenni” érzést és végül a nem kis megpróbáltatást jelentő elköltözést. 

Ugyanakkor megjelennek a pozitív hangok, gondolatok is. Tisztelettel gondolok az elköltözőkre, akik nem siránkoztak, méltósággal, emelt fővel keresték a megoldást. Akik a falujukból hozott becsületességgel, szorgalommal illeszkedtek be új környezetükbe, álltak helyt új munkahelyükön. Akik továbbra is törődtek, törődnek egymással. 
Tisztelettel gondolok a volt faluban sajátos életet élőkre, nekik köszönhetően nem teljesen néptelen az elnéptelenedett táj.”

Jech Lajos 

“Két év után ismét találkoztunk a volt gyűrűfűiek és leszármazottaik. Nagy örömmel üdvözölték egymást a régi ismerősök. Nekem külön öröm, hogy a jelenlegi lakosok jó szívvel fogadtak bennünket és elvegyülve a régiekkel, ismerkedtek, beszélgettek. Közülük is többen segítettek a találkozó sikeres lebonyolításában, mindenkinek köszönjük, köszönöm!” 

Kalászné Maros Éva 

“Boldog gyermekkorom volt, amihez az is hozzájárult, hogy a falu közössége összetartó, segítőkész, elfogadó és toleráns volt. Gyűrűfű úgy működött, mint egy nagy család. Az iskola jó alapokat adott a gyerekeknek ahhoz, hogy megállják az életben a helyüket.  

Nagyon jó érzés volt találkozni újra a régi és az új gyűrűfűiekkel. Régi emlékeket frissíthettünk fel, mindenki remekül érezte magát.”

Kolics Pál 

“Öröm volt számomra újra látni az egykori gyűrűfűieket, kik közül a legkedvesebbek voltak számomra egykori tanítványaim, az alsó tagozatos iskola utolsó tanulói: Jech Lali, Hegyi Józsi és Tibi, Huri Irénke és Maros Évi. Az idő nagyon elszállt, többségében már ők is nagyszülők.  

A mostani találkozóra is nagy számban jöttek el a leszármazottak, a déd-, sőt ükunokák.

Ők fogják a falu múltjának emlékeit őrizni, tovább adni.” 

Szolárné Huri Irénke 

“A mi Gyűrűfűnk a lelkünkben öröké élni fog. Jó volt hallani a mi dalunkat, a ”himnuszunkat”. Szívet melengető volt látni régi ismerőseimet, az osztálytársaimat. Emlékek hada tört elő bennünk ahogy beszélgettünk: Torma Annus néni emlékeimben élő képe, dús fekete haja, mosolygós arca, kedves hangja. Pufler Ilonka néni és Kató néni voltak a boltosok, vittük hozzájuk a tojásokat cserélni csokira, cukorra. Tankovics Józsi bácsira, ahogy szállította a tejet a lovas kocsival Bükkösdre. Kiszt mama finom túró gombócaira.  

Látom magam előtt, ahogy szánkózunk az erdő szélén. A sok futkosásra: ahogy hajtottuk a biciklikereket a nagy porfelhőben. Sorolhatnám órákig a szép élményeket.  

Emlékszem milyen összetartó, segítőkész emberek laktak itt. Volt ideje mindenkinek a másik emberre. Nem múlt el nap, hogy ne jött volna hozzánk valaki a faluból.  

Szerettem ezt a falut, szerettem a lakóit, a szép tájat, a szép gyerekkoromat.”