Válassza az Oldal lehetőséget

A nagymamám vaslábasa 
A nagymamám vaslábasa 

Szerző:
Czillei Tünde

2022.05.12.

Olvasási idő:

A nagymamám idejében, amikor a villany ugyan már segített eloszlatni az esti sötétséget, még igencsak meggondolták, hogy mire “pocsékolják” az áramot.  

Jó, este már nem a petróleumlámpa fényénél kötögetett a nagymamám és nagypapa a lámpafény mellett is tudott bóbiskolni, míg a pipája ki nem csúszott a szájából. De a villany csak ezt a funkciót töltötte be a házban. 

A sok elektromos ketyere, ami ma eluralja az életünket, ismeretlen volt. Igaz, megkönnyítik az elvégzendő munkákat, de még a szórakozáshoz is igénybe veszünk mindenféle árammal működő segédeszközt. 

Így bukkantam rá egy régi képre a facebookon: nagyanyáink tűzhelye, takarosan, ahogy kell. Oldalán lóg a meleg víz merítő kanál, a karikafogó, rajta a langyos vizet tároló fazék és az elengedhetetlen vaslábas.

Nagyot dobbant a szívem. 

A vaslábas… 

Magam is sokszoros nagymama, sőt, dédmama vagyok, de az én nagymamám vaslábasa máig is helyet kapott a konyhámban. A csillogó-villogó rozsdamentesek, a színes kerámiabevonatú edények között kopottságában is ő a Főedény! Mint illik, az öreget kímélni kell, napi használatra nem szabad befogni. 

Ám, ha összejön a család, mindenki óhajára krumplistészta kerül az asztalra. És itt tudja megmutatni a régi lábos azt, amire csak ő képes! 

Krumplis tésztát (grenadirmars, sőt, gránátosmenet!) főzni nem nagy dolog. Egyszerű étel. Hanem amikor a vaslábos átforrósodik, a tészta és a krumpli (nem burgonya!) a forró ölelésben összetalálkozik, akkor alakul felejthetetlen remekművé!  

Először csak a felesleges nedvesség párolog el, majd a krumpli kezd lekapódni… A tészta maga nem túl ízes, de a piruló hagymás krumplival átlényegül. Együtt illatoznak, hogy még a szomszédnak is összefut a nyál a szájában. 

És még nincs vége! 

A forró lábos egyenletesen ontja a meleget, alul és oldalt kérget kap az egész, nem ég le, csak megpirul. Úgy, ahogy csak egy vaslábasban lehet lepirítani. 

Amikor körbeüli a család az asztalt, nem finom jénai tálban tálalok: középen van a helye az öreg, kopott zománcú vaslábasnak. Nincs edény, ami méltó lehetne hozzá! 

Ha én már nem leszek, valamelyik unokám talán megbecsüli és jó érzéssel gondol a közös krumplis tészta ebédekre…

Remélem nem dobják szemétre az öreg lábast.