Válassza az Oldal lehetőséget

“A névtelen osztálytársak” – interjú Láng Andreával, a könyv illusztrátorával
“A névtelen osztálytársak” – interjú Láng Andreával, a könyv illusztrátorával

Szerző:
Csáktornyai Katalin

2021.01.21.

Olvasási idő:

Olvasási idő: 4 perc

Kiközösítés, csúfolódás, piszkálódás, megfélemlítés, megalázás.

Könnyebb körülírni, mint egyetlen szóval magyarul elmondani, hogy mit jelent a “bullying” kifejezés. A jelenség, amikor gyermek bántalmaz egy másik gyermeket, sokszor mély nyomokat hagy az áldozatban, olyan sebeket, amik felnőtt koráig elkísérhetik, mégis keveset beszélünk róla. Pedig már azzal is sokat tehetünk, ha egyáltalán észrevesszük és foglalkozunk vele, ahelyett, hogy szemet hunynánk, mondván, “az óvoda, iskola ilyen, majd a gyerekek megoldják maguk között”.

Láng Andrea illusztrátorként is találkozott a témával, amikor egy érzékenyítő könyvhöz készített rajzokat. “A névtelen osztálytársak” címmel (Sevcsik M. Anna -Vizler-Nyirádi Luca) hamarosan megjelenő történet célja, hogy a gyerekek beszélni tudjanak a közösségben előforduló kiközösítésről, és megoldást is találjanak rá. Érdekelt, hogy szülőként, egy négyéves kislány édesanyjaként, mit gondol a jelenségről.

Szinte általánosnak mondható, hogy az óvodában, iskolában éri egy-egy támadás a gyerekeket, értem ezalatt, hogy megcsípik, megütik egymást, vagy csúfolódnak. Mit gondolsz, hol van az a határ, amikor már nyomot hagy ilyesmi a gyermekben? Mikor érdemes szülőként komolyan venni a dolgot?

Sosem tudhatom, egy négyéves mire fog emlékezni felnőtt korában. Vélhetően egy kemény sírásos (nem hisztis) szituáció megindítana, és viselkedésének a változásából számolnám vissza, mennyire lehet durva a helyzet (agresszió, hiszti, bepisilés, káromkodás, stb). Pofon, komolyan vett megalázás, bugyi-dolgok nálam tiltólistán vannak. A sorozatos és nem egyedi eset, ami igazán probléma.

Véleményed szerint kinek a felelőssége megakadályozni, hogy az iskolában, vagy más közösségekben egy-egy gyerek kirekesztés, vagy erőszak áldozata legyen?

Elsősorban otthon van értelme ilyesmit megalapozni, de persze ezt csak a saját családunk nevében írhatom le. Ugyanakkor régi vágású vagyok. Szerintem a teljes közösség tud ezért tenni. Nálam ér beleszólni idősebb idegen embereknek is a gyerekek modortalanságába. Valamint – és ez nagyon fontos – oktatásban az adott tanár/óvónéni moderálja a hangulatot. Nagy meló a kezdő pillanatban leállítani egy lincselés felé haladó folyamatot, de meg kell tenni. Az elharapódzó hangulatot később csak kemény karizmával és tapasztalattal rendelkező pedagógus tudja megfordítani. Érzékenyíteni pedig mindig célszerű, ez vethet gátat egy induló folyamatnak. 

Gyerekként mi segített neked, amikor hasonló helyzetbe kerültél?

Kihez vagy mihez fordultál, ha esetleg magányosnak érezted magad?

Vélhetően érzékenyebbnek számítottam a többieknél. Kósza próbálkozásaim úgy emlékszem rendre kudarcot vallottak, mert akitől segítséget reméltem, annak nem ütötte meg az ingerküszöbét sem a dolog. Később is változó volt, hogy kinek mit mondtam el, hiszen a szétszórt információk nem adnak ki egy egész történetet, amellyel vissza lehetne élni.

Felmerült benned a gondolat, hogy anyaként megóvd a kislányod az ilyen jellegű bántalmazástól? Szerinted milyen eszközt tudunk adni gyermekeink kezébe, amit fel tud használni az ilyen helyzetekben?

Komplex a kérdéskör, érinti a magába vetett hitet, az empátiát… Hogy azért, mert a másiknak rosszul esik, erőszakos vagy hangos, még nincs igaza. Mivel a gyerekem érzékeny, épp ezt a másikkal szembeni ellenálló képességét kell erősítenem. Hogy igenis ér magából kiindulni, védeni az igazát. Sajnos gyanítom, neki is sok mindenen keresztül kell majd mennie, hogy ezt beépítse.

Amit addig is tehetek érte, a “velem az igazság” elgondolás erősítése, az egyenes viselkedés pártolása. Nálunk nem jár büntetés, ha elront vagy eltör valamit, azonban mindig jár dicséret ezek felvállalásáért és ha elgondolkodik a hiba javításán.

Láng Andrea

Tiszteletalapú harcművészeti kurzus is tud segíteni később. Itthon pedig elmondhatja, bármi történt. Valamint utalni szoktam rá, hogy aki bántotta, az valószínű sokkal nagyobb dózisban kap ilyeneket. Ez később fog segíteni, hogy ne a haragot cipelje magával, ha valaki bántja. 

Ha jelen vagyok és látom, hogy meghaladja a kompetenciáját a támadás megállítása, beavatkozom. Az a nehéz mikor végignézem a csetléseit anélkül, hogy beleavatkoznék. Azonban ha úgy tapasztalom, az adott tanácsaimmal is rendre alulmarad, ott vagy hathatósabb eszközöket kell keresnem vagy – ha irreális sztorikból van sok – közösséget cserélni. 

Hogyan reagálnál, ha egy nap azzal állna elő, hogy rendszeresen csúfolják, kiközösítik vagy esetleg még fizikailag is bántalmazták társai?

Meglepődnék, hogy ennek előzményét miért nem hallottam. Nálunk ugyanis kiemelten fontos a kommunikáció, és ez alatt a teljes viselkedésmintát értem. Elkezdenék utána kutatni, hogy az előző kérdéskör mely pontjai hogyan teljesülnek, és aszerint járnék el. 

Mi volt az első gondolatod, amikor illusztrátorként felkértek, hogy egy, a kirekesztésről szóló könyvhöz rajzolj. Magadénak érezted a témát? 

Igen, hiszen magam is elszenvedtem épp eleget ezek közül. Én “felfelé” lógtam ki a sorból. Az eminenseket általában nem kedvelik. Később azért kitanultam, hogyan fér meg mégis a közkedveltséggel.

Sosem értettem, mi végre van hasznunk belőle, hogy a másikat lehúzva tűnjünk magasabbnak. Egyáltalán miért akarunk magasabban lenni? Annyival több szabadságot, szeretetet ad némi elfogadás!

Láng Andrea

Saját tapasztalataid mennyire inspiráltak a képek elkészítésekor?

Nem kívántam a magam életét kiteríteni, még ebben a rajzfilmszerű stílusban sem. A szövegre támaszkodtam, gazdag cselekménye bőven elegendő alapanyag volt a jelenetek ábrázolásához.

Szerinted egy ilyen témájú könyv miben vagy mennyire tud segíteni? Lehet gyakorlati haszna?

Természetesen! Az eredeti elképzelés szerint a hivatalos tananyag kiegészítése a novella, segítő kérdésekkel, kiskamasz korosztály számára. Abszolút van létjogosultsága egy-két osztályfőnöki órán átgyúrni az olvasmányt, majd saját kapcsolódást keresni benne. Ha jól dolgozzák fel a témát, életre szóló tanulság marad.

Láng Andi – Lélektánc

A magyar népmese napja

A magyar népmese napja

A mese varázslata „Mert a mese megkönnyebbíti a szívet, és oly porhanyóvá teszi a lelket, hogy az...