Válassza az Oldal lehetőséget

A választások margójára – szociológiai látlelet Magyarországról, 2022-ből 
A választások margójára – szociológiai látlelet Magyarországról, 2022-ből 

Szerző:
Balassa Margó

2022.04.12.

Olvasási idő:

Nagyon sokan értetlenül, döbbenten állunk a választások eredménye előtt. Hogy történhetett ez, amikor annyi az elégedetlen, megbántott, tönkretett ember Magyarországon?  

Több mint kétezer önkéntes vett részt szavazatszámlálóként, ingyen, sőt az idején kívül nem kevés pénzt is beletéve, hogy a választások demokratikusan folyjanak le. Innen is hálás köszönet érte! 

Sokan hangot adtak elkeseredésüknek, megosztották tapasztalataikat a facebookon, ezekből a történetekből szemezgettem. Bár nagyon nehéz volt bármit is kihagyni, muszáj volt válogatni, mert igen-igen hosszú lenne.  

Bár ezek a posztok nem adják a jelenségre a teljes magyarázatot, de ez is egy szegmense a történteknek. Ezért érdemes emlékezni rá és megfontolni, hogy hogyan lehet ezt a problémát megoldani.  

“Ülök a buszon suliba menet (szivárvány színű kabátban, hátha a színektől jobb kedvem lesz) és megpróbálom feldolgozni a hétvégi tapasztalataimat… 

Ma nem kéne bemennem dolgozni, de bemegyek. Hogy miért? Hát “sajnos” pont azért, amiért nem hagytam még ott az egész oktatást a fenébe: mert fontosak a diákjaim, mert fontosak a tanárjelöltjeim (hátha tanár lesz belőlük és megtehetik majd, hogy a hobbijuknak éljenek).” 

“A helyi Fidesz-KDNP képviselőjének házában aludtam. Kiderült, hogy ugyanazt szeretné, mint én, csak teljesen fordítva értelmezi a helyzetet. Azért akarja a Fideszt, hogy ne legyen korrupció.  

Mert szerinte nem kapcsolatrendszerrel, hanem kemény munkával, tanulással kell előre jutni, és disznóság az uram-bátyám rendszer. És őt helyben bántják, mert felvállalja, hogy fideszes. Azt hiszik azért jut egyről a kettőre, mert lop, pedig megállás nélkül dolgozik – és láttam, hogy tényleg. Gazdaság, bárányok, 1 ló, pár csirke, két nyuszi, vendégház, fogathajtás versenyszerűen, meg a turistáknak – ez baromi sok munka, és nem élnek túl nagy lábon.  

A helyiek függetlent választottak polgármesternek, akit nyilván azért választottak meg, mert komcsi, és itt mindenki komcsi. (Értsd MSZP-s.) A helyi komcsik templomba járnak és mindig is így tettek. Megtudtam, hogy létezik a közös gyónás intézménye, amit a környék egyik papja rendszeresített be. De egy káromkodást már nem gyónnak meg az emberek, mert hát ilyen ez a világ. 

A falu 90%-a rasszista (oldalfüggetlenül), a maradék cigány. A cigányok nem mentek el szavazni, kivéve 15 főt, ebből a legtöbben nagyon öregek és betegek voltak, és mind a Fideszre szavaztak, kivétel nélkül. Ezt onnan tudom, hogy segítséget kértek a szavazáshoz, mert nem tudtak írni, meg olvasni. A szabályok alapján két szszb tag jelenlétében lehet nekik segíteni. Ez így is történt, azaz nyílt szavazás volt esetükben. A népszavazás kérdéseit nem értették, de azért felolvastuk nekik. A végén az volt a kérés, hogy mindegy, de azt jelöljük be, amit a Fidesz szeretne.” 

“Világaink metszete a napközbeni kedélyes beszélgetéseink mélységének szintjéig terjed. Független média, korrupció, elfogadás, parlamentarizmus, vitakultúra, szabad egyetem, és hasonló, nekem fontos dolgok nem esnek bele. Van a kert, a ház, a család, a dolgos mindennapok. A falu focicsapata, a falunap, az iskola. A kérdés, hogy ki fog holnap tanítani, még ott van (az elnökasszony is pedagógus). A válaszkísérleteink már nem találkoznak.” 

“Tegnap delegált szavazatszámlálóként vettünk részt a választáson Borsod egyik eldugott falvacskájában, ahol a 158 választópolgárból 118 járult az urnák elé. Igazi leszakadt régió, óriási munkanélküliséggel. Nem történt a szavazóhelyen semmilyen visszaélés, vagy csalás. 

A végeredmény 100% Fidesz győzelem. Nem érkezett érvénytelen vagy másra leadott szavazat. 

Omladozó házak, kerítés nélküli udvarok, elképesztő szegénység fogadott minket hajnali fél 6-kor, amikor megnyitottuk a szavazókört. 

Az első választó megérkezésekor jöttünk rá, hova is csöppentünk:

Az írástudatlanság teljesen természetes, sokan nemhogy értelmezni nem tudták a szavazóíveken szereplő szövegeket, még alá sem tudták írni a lapokat.

A funkcionális analfabetizmus döbbenetesen magas. 

Egyet tudtak viszont, de azt kivétel nélkül mindenki: CSAK A FIDESZ! ORBÁN VIKTOR!  

“Ki másra szavaznánk? Háborúba menjünk?” – válaszolt kérdéssel a kérdésemre egyik kollégám, mikor értetlenül álltunk a sokadik szavazó után. 

A választók döntő többségének fogalma sem volt a szavazás mikéntjéről, mi a feladatuk, mi a procedúra. Mi ellenőriztük okmányaik érvényességét, megkapták a szavazólapot, majd kérték a bizottság általuk jól ismert tagját, hogy segítsen a kitöltésben.  

Sokkoltak az adatok: közmunkáért 60 ezer forint körül visznek haza, a helyi “földesúr” szolgálatáért már 100-150 ezer is jár. Persze van, aki inkább Pestre jár dolgozni 2-3 hetes turnusokban, addig a család otthon marad.   

118 szavazó közül senkinek sem remegett meg a keze az X behúzásakor, maximum a nevük leírása jelentett problémát. 

“Hova kell szavazni? Melyik a Fidesz?” 

“Mi nem akarunk változást, bizonytalanságot.” 

“Orbán támogat minket, kapunk pénzt.” 

“Jaaaaj, ezt a Márizajt, le kéne lőni, hát ő is meg akar minket ölni, háborúba visz minket, elzárja a gázt, megfagyunk…” 

“Miért? Az MSZP semmit se segít nekünk, nem kaptunk tőlük semmit, Orbán meg törődik velünk.” 

Az emberek féltek. Féltek a változástól. Féltek a háborútól, féltek az árak növekedésétől. Féltek, hogy más neveli majd fel a gyerekeiket, ennyi jött nekik át a népszavazás kérdéseiből. 

Sokat beszélgettünk. Kiderült, hogy milyen problémákkal küzdenek, hogyan tudnak 60-70 ezer forintból megélni egy hónapban. Hogy nincs bolt a faluban, oda még a futár se visz ki semmit. Hogy nem éri meg már az állattartás, mert a takarmány ára olyan magas. Hogy tűzifát legálisan vegyenek vagy inkább egyéb forrásból származót olcsóbban? 

Mozgó urnázás közben még mélyebben szippantott be a borsodi sors. Leírhatatlan szegénység, kilátástalanság. 

Mégis, mindezek ellenére gondolkodás nélkül húzta be a falu a 118 x-et. 

Nem volt szükség választási csalásra, a kérdés már korábban eldőlt. Ennyit ért a propaganda.” 

“Ebéd után mozgóurna. Katikával megyünk. ő ismer mindenkit. 7 cím, 7 özvegy néni. Megyünk sorban. Viseletben, főkötőben fogadnak minket. Megtört, idős emberi testben, elképzelhetetlen erővel élik túl a magányt. (a következőkben 7 néniből gyúrok egyet)  

Megy a tévé. M1. Duna. Szól a Kossuth. Jaj, Katikám vártalak titeket! Ki a fiatalember? Jaj, szűzmáriám, csak háború ne legyen. Elpityergi magát. Ma reggel is hívott ez a Bence, tudja a képviselő! Na, mondja már milyen Bence! (nem mondom, hallgatok) Mondta, hogy ha nem nyer a Zorbán, akkor itt lesz a háború! Félelmet látok a szemében. Valóságos riadalmat. Jaj, imádkozom az Úrjézushoz hogy béke legyen! Fáj mindenem már, tudod Katikám? Hol kell kitölteni ezt, hogy a gyerekeket megvédjük? Mert őket ne bántsák! Nem adhatok tanácsot csókolom, hogy hova tegye az ikszet, tessék elolvasni.  

A másik néni jehova tanúja. Fia vérfideszes, beírta őt a mozgóurnára, bár a tanúk ugye nem szoktak politizálni. Dehátafia. Jön is a gyerek haza, együtt kitöltik mert a mama azt sem tudja melyik kicsoda. Erre legalább jó a mama, van egy szavazata.” 

“A fideszt itt nem fidesznek hívják, hanem úgy, hogy “a párt”.

Az emberek fejében nincs két oldal, nincs kormány és ellenzék. Van “a párt”, akire ma szavazni kell – kötelességből, hálából, félelemből vagy tudatlanságból – és van a többi futottak még párt. 

Mozgóurna, népszavazási szavazólap, nénike: “Mondja már meg, mire kell itt szavazzak? Az a baj ezzel, hogy nem mondták be a tévében, hogy mire kell itt szavazni”. A listás és egyénit “szerencsére” bemondták neki.” 

“Èlménygazdag napok vannak mögöttem. Péntek-szombaton plakátoltunk és szórólapoztunk is a cigánytelepeken, hátha megtudják, hogy az ellenzéki listán van 3 roma, és ez érdekli őket. Megtudtam, hogy “ha ez a Márkizaj idejön itt biztosan leszúrják. Ez az ukránokat szereti, a cigányokat meg vinné golyófogónak”.  

Az ukránok teljesen átvették a migránsok szerepét.  

Ahhoz milyen erkölcsi tartás kell, hogy egy megtámadott, háborútól szenvedő népet tegyél meg az irányított gyűlölet legújabb célpontjává?” 

“Aludnom kellett rá egyet, hogy le tudjam írni, és jóval több idő kell majd, hogy fel tudjam dolgozni. Amíg ott voltam és azóta is azon gondolkodom, hogy amit elloptak – amiből az Orbán család, Lölö és a többi milliárdos – azt ezektől az emberektől lopták el. 

Ha lesz még, az utolsó majd lekapcsolja a villanyt, és maradnak itt az orbáni rendszer haszonlesői, a gyűlöletkampányok rajongói, a félelemből szavazók és a több mint fele, aki továbbra is analfabéta, kiszolgáltatott nyomorúságban élő lesz. 

Én pedig elkezdtem keresni a lakatlan szigetet, ahol vállalható az értékrend.

Amíg megtalálom, tovább szégyenkezem, ha külföldön utazva kiderül magyar vagyok, még erősebbre építem a barátaim buborékát magam körül, segítek azon civil szerveződéseknek, amik eddig is halvány világosságot vittek az itteni sötétségbe.” 

“Kilenc darab kérelmünk volt, ennyi címre vittük az urnát. Egytől egyig mind a kilencre igaz, amiket írok. Tehát: 

“Hova KELL ikszelni?” 

“Nincs olyan, hogy kell, oda ikszeljen, ahova saját belátása szerint szeretne” 

“Hát én azt nem tudom, mondja már hova kell” 

Na, kb. a 3. címen esett le, hogy ez a fenti mit jelent: annyira analfabéták, hogy abban kérték a segítséget, hogy hol van a fidesz a három lapon. Tökmind1, hogy egyéni, tökmind1, hogy pártlista, tökmind1, hogy népszavazás, legyen rajta fidesz (és/vagy orbán), és akkor repül az iksz.” 

“Önkéntes ellenzéki szavazatszámlálóként végig menni ezen: kegyetlenül odavágott!!!  

Amikor idős, szegény, iskolázatlan, hihetetlenül nehéz körülmények között falun élő, sok esetben betegséggel küzdő embereknek mozgóurnázás közben segítesz a fideszre tenni az ikszet, mert kétséget kizáróan meggyőződtél róla, hogy – valamilyen okból – ez a kifejezett akaratuk, és te elhivatottan, becsülettel próbálod végezni a feladatodat (akár a hátad mögött elkapott gúnyos, lesajnáló, megmosolygó, hülyének néző, ingerült, szemforgató pillantásokkal kísérve), na az például egy médzsör meghasonulás…  

A másik gyomros a számláláskor a jegyzőkönyvezésre érdemes szituk nélküli nap végén elhűlten nézni, milyen ütemben növekszik a fideszre leadott szavazatokat tartalmazó szavazólapkupac mérete.  

Nem kívánom senkinek!  

Miközben te hosszú évek óta pontosan tudod, hogy hová zakatol az ország teljes sebességgel…” 

“Tegnap Baranya 3-4-ben számoltunk szavazatot. Sokan mondják, hogy felesleges volt beletenni az energiát és reggel 5-től éjjel 2-ig dolgozni ezért a választásért. Én ezt nem így látom, szerintem nagyon sokat tanultunk belőle (Ezt a tudást bármilyen pártnak, aki 20-30 év múlva le akarja váltani a Fideszt érdemes lenne konszolidálnia).  

Sokat tanultunk, mert igazán beleláttunk a magyar valóság bugyraiba. Mondanom sem kell, már napközben kiderült számunkra, hogy esély nincs másnak nyerni, mint a fidesznek. A szavazok jelentős része láthatóan a létminimum alatt él, alkoholizmussal és egyéb mentális problémákkal küzdő, fogatlan, mozgássérült, reumás, ödémás, fekélyes kézzel aláíró ember, akiknek a többsége nem tud olvasni se, és azzal érkezik meg szavazni, hogy hol kell aláírni a fideszre.  

Fontos ám, hogy a legtöbb tényleg nem tud olvasni, értően biztosan nem. Nem véletlenül tájékozódnak az egyetlen számukra fogyasztható médiumból, a tv-ből. Amiből mit látnak a csatornák 90%-ában? Hogy a szegény kormány ellenszélben kormányoz, mert Brüsszel, Soros, Gyurcsány és a baloldal azon van, hogy a magyar emberek éhen és szomjan haljanak, agyon lövessék a magyar embereket egy háborúban. Mert az a helyzet, hogy ezt ők tényleg elhiszik.  

Ebben a viszonylatban nem is olyan rossz 30-50 ezer Ft-ból élni havonta, mert ugye legalább élnek. Ezek az emberek vakon hisznek a TV-nek és ott azt látják, hogy minden őket ért rossz dologért mindenki felelős csak a Fidesz nem. Sőt a Fidesz az, aki megvédte őket eddig attól, hogy meg ne haljanak.  

Valójában nagyon egyszerű a Fidesz politikája. Én elveszek tőled 100 ezer forintot rá fogom a szomszédra, majd visszaadok belőle 10-et. Ebből azt látod milyen rendes ember vagyok, adtam neked 10 ezret, míg a szomszéd, az a kleptomán, elvett 100-at.  

Te kire szavaznál, rám vagy a szomszédra?  

Mindeközben neked fel se tűnik, hogy a tőled lopott cuccokban parádézok, és én ebből élek, de nem csak én, hanem az összes haverom is abból él, amit tőled elvettem (ez egyébként egy rendkívül fenntartható rendszer mert ugye semmit sem csinálok mégis meggazdagszom). 

Szóval amit láttunk az kettős: egyrészt végtelenül szomorú, hány embernek kell ilyen körülmények között élnie, betegen, éhesen, közmunkásként gyakorlatilag rabszolgaként tartva, másrészt rettentő dühítő, hogy mindezt fel sem fogják.  

Amíg a civilek ingyen végzik azt a munkát, amit az államnak kéne a befizetett adónkból, addig az emberek nem érzik, hogy semmi sem működik és ráadásul az adónkat simán el tudják költeni louis vutton táskákra, kisvasutakra, stadionokra, szavazat vásárlásra és igazából bármire, ami csakis önös és nem pedig közcélt szolgál. Hogy képesek vagyunk-e kiszolgáltatott embereket az út szélén hagyni, átverni őket, nem tudom, ugyanakkor azzal, hogy segítünk több kárt okozunk nekik, mintha nem tennénk.  

Tegnap egész nap azon dolgoztam, hogy rengeteg megvezetett ember tejes meggyőződéssel tudjon a Fideszre x-elni. Vittük a mozgó urnát rengeteg demens, testi fogyatékkal élő, cukorbeteg, sztrokos és miegymás emberhez, akik alig tudják aláírni a saját nevüket, segítettünk behúzni az x-et a Fideszre azoknak, akik a papírt sem tudják elolvasni. 

 Mert mi a tiszta választásért voltunk ott és komolyan vettük a munkát. Mi tényleg segítettük az SZSZB munkáját, ellentétben a fideszes delegáltakkal, akik egész nap hátráltattak minket és a számolásnál, ami egy 6-7 órás procedúra, egy félreeső sarokban ülve várták, hogy végezzünk.  

Ez a rendszer már nem leváltható a szabályok követésével, jó érzéssel, támogatással, barátságos viselkedéssel. Ez a rendszer akkor leváltható, ha félre tesszük minden erkölcsi gátunkat, összefogunk, utcára megyünk, városokat vérünk szét, propaganda tv-t indítunk, hogy két Szulejmán rész között olyan politikai hirdetésekkel tömjük az embereket, amiknek köze nincs a valósághoz és ott hagyjuk azokat az embereket az út szélén, akiket a kormány dobott oda. Csak így leváltható a rendszer.  

Kérdés hogy megéri-e feladni az elveinket és magunkat azért, hogy egyszer tényleg olyan országban éljünk, amire sokan vágyunk.” 

“Szerintem a fideszhívők három csoportból kerülnek ki alapvetően. Vannak a korrupt NER-esek, akiknél nyilvánvaló oka van annak, hogy fideszesek, vannak a közép-osztálybeliek, akiket CSOK-kal, családi adókedvezménnyel, stb. megvásároltak, és vannak a ténylegesen abuzált és erősen félretájékoztatott Stockholm szindrómás emberek, Akiket félelemkeltéssel tartanak maguk mellett.

Miközben valójában szinte semmit nem kapnak a fidesztől és alapvetően elégedetlenek az életükkel, ugyanakkor nem gondolják, hogy jobbat érdemelnének.” 

“Hamar végeztünk, rápillantottam az eredményre. Ekkor kipukkant a már remegő falú szappanbuborékom, és rám ömlött a szép magyar, disznótoros, M1-es, krumplis valóságunk.

A wc-ben bőgtem 10 percig.

Április 3-án minden rendben ment a Veszprém megyei kis faluban. A választás nem aznap lett elcsalva, hanem minden egyes megelőző nap az elmúlt 12 évben.” 

“Hogy bánom-e, hogy elmentem? Nem. Megismertem az igazi Magyarországot, egy másik Magyarországot. Látom a gödör fenekét, innen kell kimászni. Csak attól félek, hogy nincs ilyen hosszú kötél…” 

“A nemváltó ovisok népszavazás szavazólapjai igen tanulságosak voltak. Volt, aki angol nyelvű verset írt a lapra, volt, aki felsorolta kedvenc fideszes barátait (Kaleta, Szájer, Borkai), volt, aki csak szimplán ráírta: fasság. Így. Sajnos nem fotóztam le ezeket, érdekes emlék lehetett volna az utókornak.  

Aztán eszembe jutott, hogy tulajdonképpen ennyi maradt nekünk a demokráciából: ráírhatjuk a szavazólapra a véleményünket, amit jó eséllyel nem olvas el senki. 11-kor elkövettem azt a hibát, hogy elővettem a telefonomat és megnéztem az eredményeket. Hiba volt. Itthon kicsit bőgtem és kurva szarul aludtam. Reggel a fiam kitűzte az időpontot, amikor elhagyja az országot. Segíteni fogok csomagolni.” 

“A szavazóhelyiség előtt állva többször is hallottam a szavazókat egymással beszélgetni, és megdöbbentem, amikor már többször is ugyanazt hallottam tőlük. Mégpedig azt, hogy a Márki biztosan elvinné az unokáimat Ukrajnába katonának. A másik eset a fideszes delegált kolléga volt, aki azt mondta, hogy Ukrajnában nincs is háború, ott az ukránok lövik egymást.  

De volt olyan értelmes kolléga is, építészmérnök zsidó származású feleséggel, aki azt ecsetelte a választás végén, amíg a jegyzőkönyvre vártunk, hogy: Igen az Orbán hazudik is és lop is, de az amerikai és az izraeli zsidók összeesküvése miatt van most háború és csak a fidesz tud bennünket megvédeni. 

Ezektől olyan gyomrost kaptam, hogy a mai napig nem tudok magamhoz térni.” 

“A vidéki települések sajátossága, hogy mindenki név szerint ismeri egymást, így mára eljutottunk oda, hogy már félelemből az is a fideszre szavaz, akit esetleg bosszant Orbán diktatúrája, mert különben egyszerűen kiközösítik a faluból. Ez az elcsípett beszélgetésekből egyértelmű lett számomra, úgy néztek az ellenzéki szavazókra, mint a véres rongyra. Vidéken sajnos egy közösségben kell élni, nincs lehetőség arra, hogy megismerhess új közösségeket, és itt olyan nyomás alá helyezik a polgárokat, hogy egzisztenciális okokból szépen lassan mindenki beáll a sorba.” 

“Vége a napnak. Egy 140 fős faluban számoltam. Tök kedves volt mindenki. Nagyjából végigbeszélgettük a napot, mert nem volt túl sok szavazó. Egyetlen passzív agresszív banya volt csak a bizottságban. Ő meg volt sértődre minden ellenzéki szavazatra. Főleg a népszavazásira. A többi ember aranyos volt.  

Egy börtönviselt orvvadász bácsi kicsit zsidózott, kicsit cigányozott, de remek falubeli történetekkel szórakoztatott. Amúgy jóravaló és kifejezetten dolgos embereknek tűntek. Nem akarnak senkit eltiporni, csak kurvára túl szeretnének élni, és ezt a Fidesszel látják elérhetőnek. Utána sem ment semmi frocli. Megkönnyebbültek, hogy minden marad a régiben. Legalább a változáson nem kell izgulniuk. Ismerik, mi hogyan működik.

Nincs kirágva a lelkük, egyszerűen fosnak.” 

“Az elkeseredettséget maximálisan megértem – nekem is jutott ma feldolgozhatatlan mennyiségben. De azt azért szeretném rögzíteni, hogy nem érzem helyénvalónak a “nép” hibáztatását.

Ne rájuk haragudjunk, hanem azokra, akik kihasználják, megvezetik, kiszipolyozzák, szándékosan kiszolgáltatott helyzetben tartják őket. 

Nagyon “egyszerű” emberekhez mentem ki a mai nap, de egyik se tűnt olyan gonosznak, mint amilyenné a propaganda próbálja őket gyúrni. Tényleg jószándékú emberekről van szó, akik abban a hitben vannak tartva, hogy jót cselekednek.” 

“Sajnálom magunkat. Sajnálom, hogy egy csomó mindent akarást, fáradtságot meg erőt beleraktunk, beleraktatok, és most úgy tűnik hiába. De legalább ennyire, ha nem jobban sajnálom a fideszes szavazókat. Bármelyikötökhöz képest esetlenebbek, kiszolgáltatottabbak, megvezetettebbek, szűkebb a rálátásuk a világra. Semmi pénzért nem lennék a helyükben.  

Vesztettünk, de abszurd módon mégis úgy érzem, hogy akkor is a nyerő oldal a miénk.”  

A falu hangjai

A falu hangjai

Vasárnapi idill A nagyváros zajától megcsömörlött értelmiségiek szívesen vesznek parasztházat egy faluban. Őket itt...