Jelen helyzetben sem egyszerű „árunak” lenni a munkaerőpiacon, de ha az ember lánya még teljesítve princípiumát, édesanya minőségében szeretne elhelyezkedni, olyan nehézségekkel találja szembe magát, mintha 20 kiló túlsúllyal, szőrösödő hónaljjal jelentkezne a Miss Balaton díjért.

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ebben a témában írok tapasztalat alapján, de fontos téma, mennyire nehéz anyaként kikerülni az álláspiacra. Akár saját döntés okán, akár helyzet hozta így, eleve hátránnyal indulunk a legtöbb helyen. Habár ezeket a kérdéseket eleve fel sem tehetnék a munkaadók, mégis sokan kerülnek ilyen, vagy ehhez hasonló szituációba, kérdések kereszttüzébe:

• Hány gyermeke van?
• Mennyi idősek?
• Tervez még gyermekvállalást a jövőben?
• Ha igen, mikor?
• Van segítsége, aki a gyermek(ek) betegsége esetén mozgósítható?

Miközben egy férfi interjúján jó eséllyel csak a munkával kapcsolatos, illetve a kompetenciáját felmérő kérdéseket tesznek fel, addig egy nő esetében sokszor a családi állapot, magánélet is szóba kerül.

A tudomány mai állása szerint egyelőre a nők kiváltsága a családalapítás „gyakorlati” része, tehát a munkaadónak számolnia kell azzal, hogy az adott nővel, akit felvenni készül, milyen hosszú távon tervezhet. Emellett fontos kiemelni, hogy némi rugalmasság kérdése az egész, s előre kalkulálva ugyanolyan biztos munkaerőt kaphat, mint egy várandóssági, gyeses/gyedes időszakot kihagyó férfit felvéve. Tehát az, hogy valaki fennakad a rostán csupán a családi állapota miatt, nem etikus.

A jelenlegi helyzetben, az állásinterjúkon belefutottam még egy kérdésbe, ami teljes mattot adott, hiszen, ha még biztosítom is a leendő munkaadómat arról, hogy a gyermekeim megléte nem gátolja a teljesítőképességem, erre nem tudok olyan választ adni, ami felém billentené a mérleget. Ez pedig:
Hova teszi a gyermekeit, ha visszahozzák az online oktatást?

Mikor kedvesen elmagyarázom, hogy a gyermekeim már elég nagyok ahhoz, hogy home office esetén ne jelentsen hátrányt az otthonlétük, viszont egyedül még nem hagyhatom őket, és a nagyszülők sem mozgósíthatók, akkor esem ki teljesen és végleg ebből a furcsa játékból.

Édesanyaként számomra mindig nagyon fontos volt, hogy a gyermekeim meghatározó pillanatainál ott legyek. Nem hagyok ki versmondó versenyt, anyák napját vagy nyílt napot. Emellett a munka is elengedhetetlen része az életemnek, szeretek dolgozni. Hiszem, hogy ez a kettő összeegyeztethető, hiszen volt már részem benne, s remélem lesz is. Ahogyan az egyik volt főnököm mondta, egy anya a cégnél nagy kincs, az anyák multifunkcionálisak, rengeteg dolog van, amihez nagyon értenek a helyzetükből adódóan.

Anyaként az álláspiacon most lehetetlennek tűnik a feladat, ha az ember nem szeretné feláldozni a családját a munka oltárán. Viszont valahol van egy állás, ami rám vár, és én kész vagyok végigmenni az úton, hogy megtaláljuk egymást.

Kép forrása: Pixabay