Válassza az Oldal lehetőséget

Az én álomiskolám
Az én álomiskolám

Szerző:
Balassa Réka

2021.01.25.

Olvasási idő:

Egy tanítványommal az angol középfokú nyelvvizsgára készülünk. Az egyik nyelvvizsgakönyvben szuper témák, kérdések vannak felsorolva, ezeket kezdtük el átbeszélni. Az egyik az iskola és egyéb tanulmányok témakör volt, amelyben a legutolsó kérdés különösen tetszett nekem:

Milyen a Te álomiskolád?

Húúú, gondoltam, amikor elolvastam a kérdést, itt aztán szárnyalni fog majd a fantáziánk! Erről biztosan rengeteget fogunk beszélgetni. Ezt éreztem az óra előtt és már nagyon kíváncsi voltam a válaszaira. Aztán amikor feltettem a kérdést, röviden elgondolkodott. Majd elkezdte elmondani a gondolatait.

„Az álomiskolám egy olyan hely, ahol barátságos és segítőkész tanárok dolgoznak. Olyan tanárok, akikkel jó érzés beszélgetni, elmondhatod nekik a gondolataidat, felteheted a kérdéseidet – és eközben nincsen feszültség a gyomrodban.”

Nem tudtam mit válaszolni. Úgy éreztem, hogy rám ereszkedik a csend. Ahogy ezeket a sorokat írom, most is azt érzem, hogy egyszerűen el tudnám sírni magam. Ez a magyar gyerekek és tinédzserek álomiskolája. Ahol barátságosak velük, segítenek nekik és meghallgatják őket.

Hogy én mire számítottam?

Szuperszámítógépekre, applikációkra, okoseszközökre, játékteremre, babzsákfotelekre… Azt gondoltam, hogy beszélgetni fogunk egy futurisztikus szuperiskoláról, ahol mindenki azt csinálhatja, amit szeret, jól érezheti magát, kibontakoztathatja a tehetségét és építheti a közösségét.

Azzal tisztában voltam, hogy az oktatási rendszerünkkel vannak problémák, de nem gondoltam, hogy mi konkrétan fényévekre vagyunk ettől az elképzeléstől. Azt hittem, hogy az elkövetkezendő tíz-húsz évben ezek a dolgok elérhetők. Hogy ez az álom.

És nem.

Nem. Az álom jelenleg az, aminek tulajdonképpen alapvetőnek és normálisnak kéne lennie. Hogy az iskola egy olyan hely legyen, ahol biztonságban vagy és ahol nem bántanak.

Az első sokk elmúltával megkérdeztem tőle, hogy tényleg ennyire vészes a helyzet? Ennyire sok a nem barátságos és nem segítőkész tanár?

És akkor mesélt az egyik általános iskolai tanáráról, aki, ha ideges volt, elkezdte dobálni az gyerekeket mindenfélével, ami a keze ügyébe került. Krétával, szivaccsal, könyvvel…

Ezekre az emberekre bízzuk a gyerekeinket, ebbe a rendszerbe küldjük őket. És azt várjuk, hogy olyan felnőtt legyen belőlük, aki tovább építi és gyarapítja ezt a világot.

Hát nem ez a totális paradoxon?!

A magyar népmese napja

A magyar népmese napja

A mese varázslata „Mert a mese megkönnyebbíti a szívet, és oly porhanyóvá teszi a lelket, hogy az...