Válassza az Oldal lehetőséget

Az írás gyógyító ereje – avagy hogy működik az érzelemkifejező írás?
Az írás gyógyító ereje – avagy hogy működik az érzelemkifejező írás?

Szerző:
Balassa Margó

2021.02.12.

Olvasási idő:

Szinte már közismert tény, hogy leginkább az érzelmeink elfojtása, a traumáink eltitkolása árt a legjobban az egészségünknek. Az, hogy nem tudunk, nem merünk beszélni a negatív élményeinkről, még jobban elmélyíti a problémát, aláássa az önbizalmunkat, a lelkünket. Azokat a történeteket, amelyeket nem mesélünk el, visszük magunkkal egész életünkön keresztül, mint egy nehéz súlyt. 

A negatív élményeink feldolgozására ma már számtalan lehetőség adódik. Van, aki a futásban, biciklizésben, jógában, vagy más testmozgásban vezeti le az indulatait, szorongásait. Vannak, akik szakember segítségét veszik igénybe, vagy különböző terápiákon vesznek részt. Azoknak, akik képtelenek beszélni a nehézségeikről, segítséget jelenthet az érzelemkifejező írás, amellyel James Pennebaker Gyógyító írás c. könyvében ismerkedhetünk meg. 

Pennebaker közel harminc éven keresztül tanulmányozta az írásterápia hatásait, ebben a könyvében a kutatásának eredményeit osztja meg az érdeklődőkkel. Elmondja, hogyan működik a terápia, és milyen eredményeket értek el a résztvevők az írás hatására. 

A kutatásban szereplő emberek boldogabbnak érezték magukat az írás után, többet nevettek, a depresszió, és a szorongásos tünetek csökkentek, és a kapcsolataik minőségében is javulás állt be.

Az írás hatására sok esetben még a krónikus betegségek is enyhültek, a pácienseknek ritkábban kellett orvoshoz fordulni, közérzetük nagy mértékben javult. 

Általában azért nem beszélünk a megrázkódtatásokról, mert félünk mások reakciójától, szégyelljük magunkat. Az érzelemkifejező írás lényege: teljesen őszinték, és nyíltak lehetünk magunkkal, mert senkinek nem kell megmutatnunk, sőt a papirost megtartani sem kell, ha nem akarjuk. Pennebaker azt javasolja, hogy nyíltan írjunk le mindent, amit gondolunk, utána pedig semmisítsük meg, égessük el, vagy tépjük szét, ha a számítógépbe írtuk, töröljük ki, hogy ne kerülhessen senki kezébe. Ez felszabadítóan hat az emberre, félelem nélkül kiadhatja magából a vele történteket.   

Ha nincs semmilyen traumád, akkor “mesélhetsz” például a terveidről, elképzeléseidről, mit szeretnél a jövőben elérni, ha válaszút előtt állsz, merre indulj el. Mindenről, és bármiről lehet, ami foglalkoztat, ami a fejedben jár napközben, vagy ami nem hagy aludni.   

Hogyan állj neki? 

  • Legalább négy napon keresztül, napi 20 percet fordíts az írásra.  
  • Lényegében mindegy, hogy milyen technikával írsz, lehet papírra, számítógépbe, vagy akár telefonra, ami számodra a legkönnyebb. Én papírra írtam, mert úgy éreztem, hogy ez egy különlegesebb módszer, és utána a papír megsemmisítése egyfajta szertartás, rituálé. 
  • Olyan helyet válassz, ahol ellazulhatsz, ahol biztonságban érzed magad.  
  • Teremts magad köré különleges légkört: gyújts gyertyát, égess tömjént, vagy bármilyen más füstölőt, esetleg hangulatvilágítással teheted egyedivé a helyiséget. 
  • Lehetőleg minden nap ugyanabban a napszakban szánj rá időt.  
  • Bármiről írhatsz, ha mind a négy nap ugyanarról szeretnél, az is teljesen normális, valószínűleg nagyon-nagyon foglalkoztat ez a téma.  
  • Ne foglalkozz a stílussal, nem művészi színvonalon kell írnod, nem a cél. Csak írj és írj, hogy jöjjenek ki az eltemetett érzések belőled. 

Tapasztalataim:  

  • Pennebaker azt mondja, hogy volt, aki sírva fejezte be az írást, én ilyet magamon nem tapasztaltam, ennyire nem zaklatott fel az emlékek felidézése. Valószínűleg a traumáim nem voltak ennyire mélyek, és ennyire borzasztóak. Feszültséget, néha szégyenkezést, szomorúságot éreztem, és utána pedig, kicsit később, valahogy könnyedebbnek találtam magam, mintha egy teher ment volna le a vállamról. 
  • Miután a négy napos “kurzust” megcsináltam, olyan emlékek jöttek fel, amelyeket még magam előtt is rejtegettem, nem akartam még saját magamnak sem felidézni. Kényszerítettem magam, hogy ne rejtsem el, ne nyomjam el magamban, hanem egyre jobban próbáltam emlékezni rá. Oda képzeltem magam, arra a helyszínre, abba a szituációba, hogy minél élesebbek legyenek a képek. 
  • Ezután azt éreztem, hogy igen, ez megtörtént velem, de most már tudok vele mit kezdeni, nem hagyom, hogy egy sötét folt legyen az életemben. Hiszen ez már elmúlt, mögöttem van. Gondolatban megbocsátottam magamnak, vagy másnak, aki okozója volt a rossz emlékemnek.
  • Azt, hogy a környezetem érzékelte-e, vagy jobban kommunikáltam-e utána, ezt sajnos nem tudom megállapítani, csak reménykedem benne. A következő négynapos kísérlet után – mert úgy döntöttem, hogy folytatom – fel fogom mérni, hogy mit észlel a családom. 
  • Az egészségemre gyakorolt hatást sem érezhettem még, de tudom, hogy ha lelkileg az ember jól van, az kihat a testi egészségére is. Tehát bízom benne, hogy hosszú távon ezen a téren is profitálok belőle.  

Ha kipróbálod, és ha úgy érzed nem volt számodra kielégítő a négy napos projekt, javaslom olvasd el a könyvet, melyben Pennebaker szerzőtársa leír egy hosszabb kurzust. 

Arra azonban felhívom a figyelmedet, az írás nem helyettesíti a szakembert, csak egy nagyon jó önsegítő eszköz lehet. Tehát ha komoly traumád van, fordulj pszichológushoz, terapeutához, vagy valamelyik lelki-segélyszolgálathoz (Itt találod előző cikkünkben a listát, kihez lehet fordulni, ha segítségre van szükséged.) 

Sok sikert az íráshoz, sok sikert a saját mesédhez: az élethez! 

Felhasznált irodalom:

Pennebaker, James W.: Gyógyító írás. Budapest: Kulcslyuk Kiadó, 2018. 244 p.

A magyar népmese napja

A magyar népmese napja

A mese varázslata „Mert a mese megkönnyebbíti a szívet, és oly porhanyóvá teszi a lelket, hogy az...