Válassza az Oldal lehetőséget

Megkésett dackorszak
Megkésett dackorszak

Szerző:
desszertmagazin

2021.02.15.

Olvasási idő:

Láng Andrea írása, és grafikái

Angéla három gyerek közül, középsőként cseperedett fel. Értelmiségi családból származott, megszokott volt a lányok húzós hetirendje: zenét tanult, sportot űzött mind, míg szüleik jól fizetett alkalmazottként igyekeztek helytállni. Jól érezte magát otthon. Nem értette, mikor a siheder osztálytársai folyvást fikázzák a szüleiket. Ő jól elvolt velük. 

Nem tudta megmondani, mikor vesztett pályát a dolog, huszonéves korában kattanhatott valami… Szeretett volna egy kis szabadságot az egyetem mellett. Mindig jó eredményeket hozott, odahaza azonban – úgy érezte – ez is kevés ahhoz, hogy elfogadást, szeretetet kapjon. “Míg az én kenyeremet eszed, addig tanulsz” hangzott az ukász, addig-addig, míg valami megpattant benne.

Eleinte csak külön költözött – a címet persze nem adta meg a szüleinek, és néha eljött látogatni. Mikor hazament, megpróbált mesélni, hogy milyen ügyesen és önállóan éli életét… Valójában egy romos albérletben élt, éjszakai műszakban dolgozott, hogy be tudja fejezni a szülei által lenézett, alkalmazott grafika szakot. Talált egy nyolc osztályt végzett, remek dumával rendelkező srácot, aki lazítós óráiban tényleg meg tudta nevettetni. A korábbinál még érzékenyebben érintette a szülei szeméből sütő helytelenítés.

Egyre több, nagyobb, veszélyesebb dolgot vállalt, hogy bemutathassa, ezeket is elbírja. A szülei azt hitték, megbolondult. Próbáltak befolyást gyakorolni rá, felhívni hozzá közelállókat, beszéljenek vele, de ezzel túl messzire mentek. A lány beszüntette velük a kapcsolatot, elsőszámú közellenséggé váltak a szemében.

 Két évig nem lelték nyomát. 

Akkor került elő újra, mikor várandós lett és “társa” magára hagyta. Nagyon félt a szülei haragjától, régi pártfogója javaslatára ment csak el hozzájuk. Ahogy ő nevezte, a “szülők”, némi gondolkodási idő után visszafogadták a családba. Ha valamikor, most igazán elkélt a segítség.

A baba egyedül nevelésében hajthatatlan volt, és ez volt az első döntése, melyet szülei feltétel nélkül elfogadtak. Segítségüket ajánlották, irányításuk nélkül. Végre újra egy hajóban eveztek és szelet fogott a vitorla! Később, az évek alatt többször adódott kisebb csetlés-botlás, ahol a régi vágányokra terelődtek, azonban néhány másodperc után észbe kaptak, és korrigáltak. Soha többé nem őröltek két malomban, tisztelet és szeretet övezte egymás felé fordulásukat.

Hagyták, hadd próbálgassa szárnyait az olyannyira vágyott grafikai pályán, s ha idő vagy egyéb javak szűkében volt, kisegítették. Többé nem bántották döntései miatt és ő sem próbált hőstettekkel bizonyítani. Mindent, mit a „törés” előtt beletettek a felmenők, újra előcsillant gyermeke nevelésében, életvitelében.

Angéla újra megtalálta az utat, melyen járni szeretett volna.

A magyar népmese napja

A magyar népmese napja

A mese varázslata „Mert a mese megkönnyebbíti a szívet, és oly porhanyóvá teszi a lelket, hogy az...