Darazsak a kertemben
A minap paradicsomot szerettem volna felkötözni a kiskertemben, de közben megtámadtak a darazsak. Két csípést kaptam. Eldobtam mindent, ami a kezemben volt és szaladtam össze-vissza, de ők üldöztek.
Egy nagy lyukban laktak a földben, de én egy ideig toleránsan elviseltem őket, ahogy egy természetbúvárhoz illik. De a történtek hatására előtört belőlem az ősi ösztön, nagyon megharagudtam rájuk. Tovább nem kívántam a társaságukat a kertben.
Fogtam magam, benzint locsoltam a lyukba és meggyújtottam. Kéjesen lestem a hazatérő darazsak tanácstalanságát. – Oda a fészek, oda a királynő!
A továbbiakban is gyanakodva néztem rájuk és ha megláttam egy-kettőt, azonnal agyontapostam. Mert hát a fekete-sárga csíkozásuk gyűlöletet ébresztett bennem.
Később aztán elgondolkoztam az eseményekről és megdöbbentem magamon.
Lehet, hogy én egy fasiszta vagyok? Miért általánosítok? Minden fekete-sárga csíkos csíp?
(Nem! Van olyan légyfaj, lepkefaj, amely csak utánozza a darazsakat. Ezt hívják mimikrinek.)
Ezek a csípős darazsak szélsőséges, nacionalista darazsak voltak vajon, vagy csak védték a darázshazájukat?
