Válassza az Oldal lehetőséget

Nógrádi krónika – igaz mesék Czillei Tünde tollából 1.
Nógrádi krónika – igaz mesék Czillei Tünde tollából 1.

Szerző:
Czillei Tünde

2021.07.16.

Olvasási idő:

Egy születésnap margójára 

“Az emberélet útjának felén”, ha nem is egy nagy, sötét erdőbe, de madarak, fák, virágok közé kezd kívánkozni az ember. 

Városban születtünk, ott is nőttünk fel. Mint a tormába esett kukac, azt az életet gondoltuk a létező legjobbnak. Akkoriban még élhető volt a város, a zaj elviselhető, belélegezhető a levegő. Büszkék is voltunk gyönyörű fővárosunkra. 

Múltak az évek, nőtt a város, épültek a házak, fogytak a parkok, az emberek szaporodtak, sokasodtak az autók, a régi kedves helyeket lebontották, hivalkodó plázák épültek a kis boltok helyén. Kezdett elegünk lenni a porból, zajból, a sok emberből, a városból.

Mivel családi okok miatt az imádott Balaton már csak fiatalságunk szép emlékévé vált, a hegyek felé fordultunk. A Börzsöny alján képzeltünk el egy kis oázist, ahova öreg napjainkban majd visszavonulunk. 

Egy kis kertet szerettem volna! És lett egy telkünk.  

Immár 40 éve, hogy egy fülledt augusztusi délutánon ott álltunk a hegy alján nyújtózkodó  álmaink kertje előtt. Nekem akkor inkább rémálomnak tűnt, derékig érő gaz, néhány kétségbeesetten a fény felé kapaszkodó fácska, nem volt éppen leányálom.

Életem párja kis házikót, zöldülő füvet, lombos fákat vizionált, és én hittem neki.

Hát nekigyürkőztünk. Majd mi megmutatjuk! 

A szomszédok elnézően mosolyogtak: No, ezek se tudják – gondolták – mibe vágták a kapájukat! 

Mert kapára, kaszára kaptunk! 

Negyvenedik születésnapomra kaszával lepett meg a párom. Igazi kasza volt, egy kicsit ugyan rövidebb, talán női kasza, ha van egyáltalán ilyen. De működött, illetve működtem vele.  

Aztán elkezdődött a “józan robot”, alakult a kert. Kapát, kaszát addig csak messziről láttam, de most jó erősen megmarkoltuk és nekiláttunk. A kajánkodó szomszédok biztatása mellett “arcunk verítékével ” műveltük a birtokunkat/bitokocskánkat. 

A derékig érő gazból lassan kis fenyő, cseresznyefa, tuja, epertövek bújtak elő. 

És a szomszédok már nem kajánkodtak, elismerően bólogattak. 

A hegyaljai kis telek kert lett, dicsekvés nélkül mondhatom, gyönyörű kert! 

Teltek az évek szorgalmunk töretlen volt. Hétvégeken felpakoltuk a gyereket, a kutyát, a tengeri malacot (a többi állat jól megetetve otthon maradt ), és irány a kert. Lett egy kis faház, a fácskák is fává cseperedtek, s mivel villany nem volt, szép nyugalmas estéinket nem rondította el a technika. 

Esténként, a jól végzett munka után kiültünk a fűre, és néztük a csillagokat. Nekünk ez csoda volt, mert csillagot látni a városi égen már nem lehet, csak itt, ahol ráadásul a zenei aláfestésről a tücskök gondoskodnak. 

És megint teltek az évek. A gyerek felnőtt, új kutyák jöttek, és a kert gyönyörű lett. A fák meghálálták a gondoskodást, finom gyümölcsöt termettek, a szőlőt megcsodálták az arra járók. Büszkék és boldogok voltunk, meg egy kicsit már fáradtak is.

De jó volt tudni, hogy ezt mi hoztuk létre. Nem éltünk hiába : fákat ültettünk!

Ötvenedik születésnapomra fűnyírót kaptam. Elektromosat, mert akkor már volt villany, én meg már pár évvel öregebb lettem. Lett is olyan pázsitunk, hogy biliárdozni (focizni semmiképpen) lehetett volna rajta.  

Egy idő után aztán végképp búcsút mondva a fővárosnak, lekötöztünk a faluba, immár családi házba. Nekifogtunk újra kertet teremteni magunk köré. Sikerrel. 

Hetvenedik születésnapomra szép új ásót kaptam! Edzett acél, formatervezett nyél. Ez kérem, mondta az eladó, ötven évet is kibír (nem világosítottam fel, hogy én már nem…) 

Az ásó maximálisan beváltotta a hozzá fűzött reményeket, de az utóbbi időben mintha kicsorbult volna az éle, vagy a föld lett keményebb, vagy…? 

Aztán most, néhány évvel a nyolcadik X után kapálógépet kaptam a születésnapomra! Csinos kis piros jószág, szemre igazán bizalomgerjesztő. Valószínű, hogy jól is működik.

Tanulmányozom. 

Az idő azonban halad… 

Azért majd finoman megkérem életem párját, hogy jövőre (ha megérem) a születésnapomra inkább egy kényelmes járókerettel lepjen meg! 

#Stopbántalmazás

#Stopbántalmazás

Született egy impulzusbejegyzés a privát facebook oldalamra a #stopbántalmazás jegyében. Leírni is fájdalmas, a...