Válassza az Oldal lehetőséget

Fogadd el a korodat!
Fogadd el a korodat!

Szerző:
Rózsa Ella

2022.04.28.

Olvasási idő:

Nagyon régóta nem foglalkoztat a korom, pedig minden szülinapom előtt viccesen piszkál a férjem, hogy: -No, újra idősebb leszel egy évvel! Utána pedig rendszerint megkérdezi, hogy milyen öregebbnek lenni?  

Őszintén? Nem érdekel. Élvezem, aki és ami vagyok, minden szépségével és nehézségével együtt.

Régen tinédzserként nem így volt. Én is végre felnőtt akartam lenni, hogy azt tehessem, akivel, amikor, amit csak akarok. A jövőről pedig nem nyilatkozhatok, mert nem tudom milyen változások fognak bennem történni. 

Nézem a mai fiatalokat, akik mindent akarnak most és azonnal, mintha félnének, hogy valamiből ki fognak maradni. Holott előttük van még az egész élet. Ha tudnák, amit én már tudok, nem akarnának annyira sietni. Ráérsz még! Mondták nekem is régen, de nem hittem el. Pedig már bánom, mert mindig a nekem való pillanatokat kellett volna élveznem. Talán ezt mindenki a saját bőrén kell, hogy megtapasztalja.  

Nem értem a világot! 

A középiskolába kerülés előtt már kötelezően be kellett rúgnod egyszer, vesztes vagy, ha még nem cigiztél és eszedbe se jusson szűzen átlépni a suli küszöbét, mert annál nagyobb égés a világon nem létezik. Mintha ez egy elcseszett verseny lenne, ahol az én értékrendem szerinti indulók már eleve vesztesek. Festetned kell a hajad, lényeges milyen színű a körmöd és hogy mennyire vág be a bugyi a csípőnaci alatt. Ha még cicit is kipakolsz a kirakatba, azért plusz pont jár. És ha volt egy félresikerült házibulid, ahol nem csak egy emberrel csókolóztál, akkor dobogós helyen is végezhetsz. De ehhez szerencse kell és hatalmas naivitás.  

Nem csak a fiatalok kattannak ám meg… Sőt! 

Ott van anyuka, aki a tini lányával jár bulizni, incselkedik a nála húsz évvel fiatalabb pasikkal. Elhiteti magával, hogy mindenki azért nézi, mert irigyek arra, hogy mennyire jól néz ki és mindenki őt akarja. Egyáltalán nem fogja fel, hogy példaként kéne a lánya előtt járnia, vagy eszébe se jut, hogy esetleg kinevetik. 

Vagy a férfi, aki úgy dönt, hogy hatalmas izmokat akar építeni, kinéz magának egy húsz éves cicababát, akit lehet mutogatni a besavanyodott kollégák előtt. Mert neki bezzeg ez is sikerült. Csak azért, mert nem fogadja el a korát. Holott járhatná a világot a családjával, taníthatná az életre a gyerekeit, virágot vehetne a feleségének, csak úgy minden ok nélkül. 

Lehet szépen öregedni?

Nem kell hangoztatnod, hogy téged mindenki harminc évvel fiatalabbnak lát. Nem kell görcsösen fogyóznod. Nem kell megfelelned senkinek, csak magadnak. Nem kell a botox, a szemhéjfelvarrás, a mindenféle kence-fince, amik azt ígérik, hogy olyan lesz a bőröd, mint fiatal korodban. Mert csak kidobod a pénz és amúgyis baromság az egész. 

Fogadd el végre ahány éves vagy, nem kell többnek vagy kevesebbnek látszanod.

Néha én is csak nézem magam a tükörben, hogy hupsz, lett egy újabb ősz hajszálam. Amivel semmi gondom nem lenne, ha egyik napról a másikra az egész gyönyörű ezüst színben pompázna, de nyilván nem így működik. Látom az egyre sűrűbben megjelenő ráncaimat… Az egyik azt mutatja, hogy régóta házas vagyok, a másik az aggódást, hogy vajon a gyerekeimnek szép élete lesz-e. Megint egy másik a félelmet tükrözi, hogy jól teszem-e amit teszek. Egy újabb pedig sokszor a kimerültséget, mert teljesíteni próbálok. Lesz majd olyan, ami a rengeteg nevetéstől jött elő, vagy épp azért, mert sirattam valamit. De ez így van jól, ez a természet rendje.

Reményeim szerint egy kedves öreg nagyika leszek, aki minden hétvégén sütivel várja a temérdek unokáját.

Aki megmutatja nekik, hogy eeeez kérem az igazi zene. Minden mesét ismerni fogok, mert velük fogom nézni, tudni fogok minden apró titkukról, amit a szüleiknek sem akartak elmondani.  

Aztán ránézek majd egy este a férjemre, hálás leszek azért a sok évért, amit megélhettem, amit átélhettünk. Tudni fogom mennyi erőnket vette el az élet, hogy mennyit nevettünk, sírtunk és nem fogom szégyellni a koromat. 

Senki ne értsen félre, mindenki tegye, amit jónak lát és éljen boldogan. Csak ne váljon nevetség tárgyává, hiszen minden korosztálynak megvan a maga szépsége és ezt sokan elfelejtik.  

Szó sincs arról, hogy tizenévesen csak és kizárólag tanulnod kell és nem bulizhatsz. Azt sem állítom, hogy minden nyugdíjas üljön a négy fal között és csak merengjen a múlton.  

Ez egy egyszerű vélemény. 

Felhoztam ezt a témát egy barátnőmnek és kaptam egy olyan mondatot, ami teljesen tükrözi az érzéseimet: 

„Megértettem, hogy minden mindennel összefügg. Utána csak éltem és elfogadtam azt, ami jön vagy amit behozok a saját életembe.” 

Kapcsolódó cikkünk:

Bezzeg az én időmben, avagy régen minden jobb volt