Válassza az Oldal lehetőséget

Gyermekkori traumáink – „ha fáj a történeted”
Gyermekkori traumáink – „ha fáj a történeted”

Szerző:
Ferenczi Zsófi

2021.01.03.

Olvasási idő:

„Engem is vert az apám, mégis ember lett belőlem”- hallom még ma is ezt a megdöbbentő mondatot. „Ez igaz, de milyen?” válaszol rá Orvos-Tóth Noémi, az Örökölt sors című zseniális könyvében. Gyermekkori traumáink, a bántalmazások, az elhanyagolások mély nyomot hagynak az életünkben, kihatnak a kapcsolatainkra, a közérzetünkre, az egész életünkre. Amikor nem tudjuk, miért vagyunk lehangoltak, feszültek, agresszívek, valószínűleg vissza kellene nyúlnunk a gyermekkorig, hogy kiderítsük, mi lehet a baj.

Egy gyermekbántalmazás-konferencián John Briere amerikai pszichológus professzor azt mondta, ha a gyermekek bántalmazása és elhanyagolása megszűnne, kiürülnének a börtönök. Milyen jó lenne…

Az 1960-as években kezdtek a kutatók foglalkozni a gyermekbántalmazással, az első követéses vizsgálat pedig 1995-ben indult. 17500 felnőttet kérdeztek ki a korai éveikről, és megdöbbentő eredményeket kaptak. Arra voltak kíváncsiak, érték-e őket úgynevezett ártalmas gyermekkori tapasztalatok (ACE = Adverse Childhood Experiences). Meghatározott kérdéseket tettek fel, és minden igen válasz egy pontot ért, ezt nevezik ACE pontszámnak.

A kutatás eredménye egyértelműen megállapította, hogy letagadhatatlan összefüggés van a gyermekkori tapasztalatok és a felnőttkori egészségi állapot között. Minél magasabb valakinek az ACE pontszáma, annál rosszabb egészségi állapotban van.

Ha valakinek magasabb, mint 4, a depresszió valószínűsége több mint négyszeresére emelkedik, az öngyilkossági hajlam tizenkétszeresére. Az 5-nél nagyobb pontszámmal rendelkezőknek a tüdődaganat kialakulásának kockázata háromszor nagyobb, mint azoknál, akik nem éltek át traumát.

Érdekelt, hogy miről is szól tulajdonképpen ez a vizsgálat, ezért rákerestem az interneten.

Az ACE pontszám kiszámítása: parkapcsolatsegito.hu

“Minden igen válasz 1 pont – 18 éves kor előtti tapasztalatokat kell számítani

  1. Valamelyik szülőd vagy veletek élő felnőtt gyakran káromló szavakkal illetett, sértegetett vagy megszégyenített, esetleg úgy viselkedett, hogy attól féltél, fizikailag bántódásod eshet?
  2. Valamelyik szülőd vagy veletek élő felnőtt gyakran meglökött, megrántott, megpofozott, vagy valamit neked dobott, esetleg olyan erősen megütött, hogy az nyomot hagyott rajtad?
  3. Előfordult-e, hogy nálad minimum 5 évvel idősebb felnőtt szexuálisan megérintett, tapogatott vagy neked kellett őt így megérintened, esetleg megpróbált szexuális kapcsolatot teremteni veled vagy meg is tette?
  4. Gyakran érezted, hogy a családban senki nem szeret vagy senki nem gondolja, hogy különleges vagy, esetleg a családtagjaid nem vigyáznak egymásra, nincsen köztük szoros kapcsolat vagy nem támogatják egymást?
  5. Gyakran érezted, hogy nélkülöznöd kell (nincs elég étel, piszkos ruhában jártál, nem véd meg senki), esetleg szüleid szer hatása alatt álltak (alkohol, drog), így nem tudtak gondoskodni rólad kellőképpen?
  6. Elvesztetted-e bármelyik vér szerinti szülődet bármilyen ok miatt (válás, haláleset)?
  7. Érte-e bármilyen gyakori bántalmazás (fizikai erőszak) valamelyik családtagodat?
  8. Volt-e a családban alkoholista vagy drogfogyasztó, akikkel közvetlen kapcsolatod is volt?
  9. Volt-e a családban depressziós, mentális zavarral küszködő, vagy olyan személy, aki öngyilkosságot kísérelt meg?
  10. Volt-e a családban olyan, aki börtönben ült?”

Természetesen kíváncsi lettem, és megcsináltam a tesztet: 6 pont jött ki.

Csak ültem, és néztem…

Újra megcsináltam, ismét 6 pont lett az eredmény.

Mit lehet most ezzel kezdeni? – tettem fel magamnak a kérdést.

Mit tehetünk, ha szabadulni szeretnénk gyermekkorunk „kísértő démonjaitól”? Hibáztathatjuk a szüleinket, tanárainkat, iskolatársainkat, de mire megyünk vele? El kell fogadnunk, hogy valószínűleg ők is tehetetlen áldozatok voltak, akik a saját feldolgozatlan sérelmeiket adták tovább nekünk.

Mi a legjobb módja, hogy feldolgozzuk traumáinkat?

Vannak módszerek, és arra bíztatok mindenkit, keresse meg a neki megfelelőt:

  • Igénybe lehet venni pszichológus segítségét.
  • Járjunk jógázni – ma már nagyon sok online, otthon végezhető jóga van.
  • Lehet meditálni, relaxálni – ebben  a témában is találhatunk sok videót.
  • Az agykontroll tanfolyamot is szeretettel ajánlom – a meditálást, relaxálást nagyon jól el lehet sajátítani, már csak ezért is megéri elvégezni.
  • Erdőterápia – természetet kedvelőknek.
  • Kézművesterápia – a különböző kézműves technikáknak bizonyítottan jó hatása van.
  • Meseterápia – a népmesék segítenek élni, megküzdési stratégiákat nyújtanak.
  • Írásterápia.

Eddig a pszichológuson kívül mindent kipróbáltam, sőt folyamatosan kísérletezem. Legutóbb a kezembe került James W. Pennebaker könyve, a Gyógyító írás, most ezt olvasgatom, és nagyon bíztatónak tűnik  a hatása.

„Pennebaker műve megmutatta, hogyan tudom feldolgozni életem legnehezebb élményeit. (…) A könyvben szereplő gyakorlatok segítettek abban, hogy túljussak fájdalmas gyermekkori emlékeimen” (részlet a könyv előszavából)

Egyre több tanulmány foglalkozik az érzelemkifejező írás gyógyító hatásával. A kutatások azt mutatják, ha a traumatizált személy három-négy napon keresztül napi 20 percet azzal tölt, hogy leírja a vele történt eseményeket, mérhető változást jelent mind a testi, mind a lelki egészségében.  Ez igazán nem sok időráfordítás, hogy jobban érezd magad, próbáld hát ki, tegyél magadért!

A könyv írója felhívja a figyelmünket, ha súlyosan depressziós és PTSD tüneteket észlelsz magadon, ne kísérletezz, mindenképpen fordulj szakemberhez!

Felhasznált irodalom:

Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors. Budapest: Kulcslyuk Kiadó, 2018. 288 p.

Pennebaker, James W.: Gyógyító írás. Budapest: Kulcslyuk Kiadó, 2018. 244 p.

A falu hangjai

A falu hangjai

Vasárnapi idill A nagyváros zajától megcsömörlött értelmiségiek szívesen vesznek parasztházat egy faluban. Őket itt...