Válassza az Oldal lehetőséget

Így szoktam rá a cigire
Így szoktam rá a cigire

Szerző:
Balassa Réka

2021.06.23.

Olvasási idő:

Szinte öntudatlan mozdulattal gyújtom meg a kezemben lévő cigarettát az ebéd utáni kávém mellé. Azt sem tudom, hogy mikor vettem ki a dobozt a táskámból és húztam elő a szálat. Közel 12 éve dohányzom már, az életem részévé vált. Minden egyes slukknál eszembe jut azonban, hogy le kéne szokni. Az egészségem károsítása mellett az a tény is nagyon frusztráló, hogy a dohánytermesztés és a rengeteg cigarettacsikk embertelen módon szennyezi a környezetet és ezzel a rossz szokással én is hozzájárulok ehhez a folyamathoz. 

De ha tudom, hogy rossz, akkor miért dohányzom? 

Ez egy nagyon érdekes kérdés. Azt hiszem, hogy a rászokásom történetében keresendő a válasz. 

16 éves voltam, amikor elkezdtem cigizni.

Mindig erősen égett bennem a vágy, hogy független legyek és eltartsam magam, nem akartam a szüleim terhére lenni. Nem szerettem volna az ő kemény munkájuk gyümölcsét boroskólára költeni – pedig ekkor már igencsak szívesen jártunk a barátaimmal hétvégén bulizni. És igen, ez a jó kis vbk-s időszak volt…

Így hát úgy döntöttem, hogy ideje valami munka után nézni. A Tesco-ban kezdtem el dolgozni árufeltöltőként diákmelós szerződéssel. Talán furcsán hangzik, mert sokaknak az ottani munka amolyan kényszer volt, én viszont nagyon élveztem, hiszen szuper csapat volt, irtó kedvesek voltak a kollégáim. 8 órát dolgoztunk és volt 20 perc ebédszünetünk.

Jó, jó, de ez mégis hogyan kapcsolódik a dohányzáshoz? 

Nagyon prózai az ok. A szüneteket nagyon komolyan vették, tényleg csak 20 percünk volt, nem lehetett kávészünetet vagy egyéb rövid pihenőt beiktatni. Viszont a dohányosok kimehettek cigizni, amikor “rájuk jött a szükség”. Én ezt némileg igazságtalannak tartottam, ezért úgy döntöttem, hogy amikor dohányoznak, én is kimegyek velük szusszanni egyet. 

Azt azért tudni kell, hogy én egészen addig egy igazi dohányzásellenes aktivista voltam. Megpróbáltam mindenkit a környezetemben meggyőzni arról, hogy a dohányzás ártalmas és hogy igenis tessék szépen leszokni! Anyukám keresztapja megígérte nekem, hogy az esküvőmön le fog szokni. Ezt az ajánlatot 12 évesen bátran fogadtam el, mert valami különös oknál fogva azt hittem, hogy ez belátható időn belül meg fog történni, azt hiszem az időérzékem még eléggé kezdetleges volt. Hamarosan 30 leszek, házasság még csak kilátásban sincs, de szegény keresztpapa már nincs az élők sorában. Vajon ha nem dohányzott volna, megéri, hogy férjhez megyek? Ki tudja…

Na de a történethez visszatérve,

én fifikás módon kijárogattam a dohányosokkal egy kis extra pihenés reményében. Természetesen őket is próbáltam téríteni, hogy szokjanak le. A gond csak az volt, hogy ők is elkezdtek téríteni engem. Mindig megkínáltak egy szál cigivel én pedig az elején igencsak határozottan mondtam nemet. Aztán egyszer csak úgy döntöttem, hogy kipróbálom a dolgot, legalább még elhivatottabban mondhatom majd, hogy ez a cigizés egy baromság. Biztos voltam benne ugyanis, hogy nagyon rossz dolog lehet, hiszen olyan büdös! 

Meglepetésemre jól esett a cigi. Nálam nem jelentkezett a sokak által emlegetett rosszullét és élveztem a füst beszívását és kifújását, hozzáadott a pihenéshez valami extrát. 

Azt hiszem, ez volt a gond. Hogy azóta is össze van kötve a cigaretta a fejemben a pihenéssel. Azzal az érzéssel, hogy abban a pillanatban tényleg nem kell semmit csinálni, nem kell semmire gondolni, nem kell aktívnak lenni – csak pihenni, beszívni és kifújni. 

Talán azért dohányzunk ilyen sokan,

mert különben nem engedjük meg magunknak a pihenést ebben a rohanó világban. A “kimegyek egy cigire” egy valódi magyarázatnak tűnik. Pedig miért ne mondhatnánk, hogy most kimegyek 10 percre, mert tele van a fejem és már nem tudok fókuszálni? Miért ne engedhetnénk meg magunknak, hogy egy kicsit ne csináljunk semmit és ne gondoljunk semmire? 

Legközelebb cigi nélkül fogok szünetet tartani. Igenis jogom van hozzá, hogy egy pillanatra kilépjek a mókuskerékből. Próbáld ki velem te is!

A magyar népmese napja

A magyar népmese napja

A mese varázslata „Mert a mese megkönnyebbíti a szívet, és oly porhanyóvá teszi a lelket, hogy az...