Válassza az Oldal lehetőséget

Ismerd meg a szerzőt 8. – Kristina Calu 
Ismerd meg a szerzőt 8. – Kristina Calu 

Szerző:
Rózsa Ella

2022.07.18.

Olvasási idő:

Egy titokzatos írót hoztam bemutatni. Egy olyan nőt, aki sosem adja fel. Ha földre is viszik, mindig feláll és sokkal nagyobb erővel folytatja tovább. Igazi példakép! 

Azt már előre tisztáztuk, hogy ragaszkodsz a nevedhez, szóval a leplet nem fogjuk lerántani. Ennek ellenére szeretnénk megismerni egy kicsit. 

Kristina Calu vagyok. Ez természetesen csak álnév, amihez azért folyamodtam, mert a saját nevemet nem tudtam volna elképzelni egy könyv borítóján. 

Megértelek, ha lenne egy könyvem tuti, hogy valami frappáns álnevem lenne. De ki vagy Te? 

Egyedülálló anyuka vagyok, aki egy fogyatékkal élő nagylányt nevel. Ez sok kihívás elé állít, de egyben meg is erősít, ami az élet számos területén jól jön, máskor viszont talán jobb lenne kicsit kevésbé erősnek lenni.

Ha nem keseredem neki (mert azért olykor előfordul), alapjáraton vidám, optimista életszemléletű, természetet, állatokat imádó ember vagyok. A könyvek 20 éves korom körül kerültek az életembe, előtte egyáltalán nem olvastam. Akkor viszont úgy belelendültem, hogy azóta sem álltam le. Későn érő típus vagyok, így az írással sem túl régen kezdtem el foglalkozni, viszont mindig szerettem írni (éveken át naplót vezettem). 

Mesélj a könyvről!  

A „Tükörképek” című könyvem alaptörténetét szó szerint megálmodtam. Csupán két mozzanat maradt meg az álmomból, de köré tudtam építeni egy egész történetet, ami félig itthon, félig az USA–ban játszódik. Azért ott, mert négy évet New Jersey–ben éltem, ami így a második hazám lett. Nem élnék Amerikában, de nincs nap, hogy ne vágyódnék vissza, és remélem, Isten megsegít, és egy nap elvihetem majd a lányomat azokra a helyekre, amikbe annak idején beleszerettem, valamint együtt felfedezhetünk új városokat, helyeket is. A „Tükörképek”–ben egy magyar lány és egy amerikai fiú, – vagy mondhatnék inkább nőt és férfit – talál egymásra. Mindkettőjüknek megvannak a maguk démonjai, mindketten diszfunkcionális családból jöttek és próbálnak boldogulni, boldognak lenni az életben. 

A szereplők? 

A szereplőim teljes mértékben kitaláltak, de Katánál több olyan részlet is van, amik úgy, ahogy leírtam, szóról–szóra igazak, és velem történtek meg. Azt persze nem árulom el, melyek ezek a részek.  

Hova utaznál el, ha bárhová mehetnél? 

Ha most azonnal elrepülhetnék bárhova, Nagy–Britanniába mennék. Nagy vágyam, hogy körbejárjam a vidéki városokat, falvakat. Az olyan nagyvárosok, mint London, Liverpool vagy Manchester, cseppet sem vonzanak (Amerikában is a kisvárosokat szerettem), ellenben rajongok a vidéki Angliáért, Walesért, Skóciáért. És hozzátenném még, hogy vonattal járnám körbe az egészet. 

Hogyan jött az írás? 

Sosem fogalmazódott meg bennem, hogy könyvet kellene írnom.

Egyszer elment itthon az internet, és pont nem olvastam semmit, tehát nem álltam fel, hogy oké, ha nincs net, akkor kezembe veszem az épp aktuális regényt, és belemerülök a sztoriba, hanem megnyitottam a Wordöt, és elkezdtem írni. Csak úgy, a semmiből jött az egész.

Amolyan életrajzi jellegű történet volt, és annyira belemerültem az írásba, hogy még hajnali 2–kor is a szereplőimmel időztem. Abból persze nem lett semmi, mert a mostanihoz képest nagyon kezdetleges írás volt, de így kezdődött az egész. 

Adódtak nehézségeid a könyvvel kapcsolatban? 

A „Tükörképek” megírásával nem voltak nehézségeim, a megjelentetésével viszont annál több. Szinte nem volt kiadó, amelyiket korábban már ne kerestem volna meg egy másik regényemmel, de sehonnan nem kaptam semmilyen választ. Az egyik kiadó felhívta rá a figyelmemet, hogy náluk indul majd egy pályázat, oda nyújtsam be. Ezt meg is tettem, de nem történt semmi. Aztán megírtam a „Tükörképek”–et, és azzal is pályáztam ugyanennél a kiadónál, megint nem értem el semmilyen eredményt. Közelebbi, távolabbi ismerőseim, akik olvasták a kéziratot, nem értették, hogy tarthatok még mindig itt. Miért nem csapott még le rám egyetlen kiadó sem. Majd úgy egy évre rá egy másik kiadó is meghirdetett egy pályázatot, amin elindultam, és láss csodát, itt már észrevettek. 286 indulóból bekerültem a legjobb tizenötbe. Kaptam egy oklevelet és egy félígéretet, hogy kiadják a regényt. Aztán mégsem lett belőle semmi, mert a következő könyvem, aminek a kéziratát bekérték (ez a Kavics a vízben, ami a hetekben fog megjelenni) nem Magyarországon játszódik, és ők magyar vonatkozású könyvet szerettek volna. Legalábbis ez volt a kifogás. Itt végleg betelt a pohár, és elindultam a magánkiadás pokoli rögös és kimerítő útján. 

Ez nagyon szomorú. Néha megszakad a szívem az írókért! De beszéljünk valami jóról, mire vagy a legbüszkébb? 

A legbüszkébb arra vagyok, hogy soha nem adtam fel, pedig rengeteg hullámvölgyem volt, de kitartottam. Mondjuk még messze nem tartok ott, ahova az utam elején elindultam, de hiszem, hogy annak is el fog jönni az ideje. 

Én drukkolok! Mit olvashatunk tőled a jövőben? 

Több megkezdett regényem is van, és közülük valószínűleg az egyik teljes egészében itthon játszódót fogom majd kézbe venni. Jövőbeli terveim között szerepel még egy verses kötet kiadása is (ezt már többen kérték az írói oldalamon), de nem tudom, mikor valósítom meg. Jelenleg 180 versem van, így bőven lenne miből válogatni. 

Hol tudjuk megvásárolni a könyveket? Én mindenképpen szeretném a polcomon látni őket! 

A Tükörképek és a Kavics a vízben is a Líra üzleteiben és online is elérhető.

Weboldal

Facebook