Válassza az Oldal lehetőséget

Miért választja egy keresztény magyar lány az iszlám hitet? – interjú Csányi Tímeával 1. rész
Miért választja egy keresztény magyar lány az iszlám hitet? – interjú Csányi Tímeával 1. rész

Szerző:
Balassa Margó

2021.06.14.

Olvasási idő:

Csányi Tímea a gimnáziumi évei alatt döntött úgy, hogy felveszi az iszlám vallást. Magyarországon ez nem annyira elterjedt szokás, ezért nagyon örültem, hogy elmesélte nekünk döntésének az okait. 

Miért döntöttél úgy, hogy muszlim leszel? 

Hadd kezdjem egy kicsit “Ádám és Évától” a kérdés megválaszolását.  

Általában mindenféle hatások érnek bennünket már kisgyerekkortól kezdve: otthon, az óvodában, az iskolában. Ezek formálják az értékrendünket, a normáinkat. Mindig minden hat ránk a környezetünkben, és az eltérő hozott, illetve tanult minták miatt mindenkinek más lesz a “normális”. Sokszor még az azonos kultúrában élő emberek is elbeszélnek egymás mellett az élet különböző kérdéseit illetően, hogy mi a jó és mi a rossz. 

Egy istenhívő számára az értékrend nagy részét a vallásának tanításai teszik ki. Hiszen, ha Isten teremtette a világot, nyilván Ő jobban tudja hogyan működik benne minden, és jobban ismer bennünket, mint mi saját magunkat. Ezért segít nekünk olyan vallási útmutatásokkal, ami a boldogságunkat a legjobban szolgálja.  

Nekem az iszlám tanításai egy ilyen alap értékrendet adnak, ami egyébként sokban hasonlít arra a nem vallásos, ám konzervatívabb neveltetésre, amiben felnőttem. Erre az alapra jön rá, illetve ezen szűrődik át minden más tudás, ami a személyiségemet, a gondolataimat és nézeteimet formálja; pszichológia, irodalom, minden, amit olvasok, hallok vagy amiről másokkal beszélgetek.  

Én az iszlámot tudatosan választottam az alapértékrendemnek. Istenkereső életszakaszomban először érzelmileg fogott meg valami az iszlámban, és ahogy utána tudatosan olvastam és beszélgettem róla más magyar muszlimokkal, logikai szinten is meggyőzött, hogy nekem ez az utam, én muszlim vagyok – sok más minden egyéb meggyőződés mellett.   

Akkor tulajdonképpen te nem a párod miatt lettél muszlim, vagy nem az tetszett megahogyan ők élnek, hanem az a vallás lett szimpatikus, amiről olvastál a Koránban, ami a nagykönyvben meg van írva. Mert valójában sokszor a hívők tettei nem tükrözik jól a vallás tanításait. Vannak, akik valamilyen cél érdekében kihasználják az eszméket a saját érdekeik szerint. 

Igen, persze, minden vallásnál megfigyelhető ez szerintem. Van, amit a vallás tanít a szabályokról, az értékekről és van, amit az emberek félreértelmeznek, vagy a saját érdekeik szerint értelmezik.  Ez ugyanaz a jelenség, mint bármelyik izmus vagy filozófiai irányzat: mindent félre lehet magyarázni. 

A családod mit szólt hozzá? 

Ahhoz, hogy muszlim lettem? Hát, ameddig nem látszik rajtad, amit követsz, addig általában nincs probléma. Nálam lépésről lépésre történtek a dolgok. Először belül történt a változás, és apránként kint. Elkezdtem néha imádkozni, majd rendszeresebben, lassan cserélődött a ruhatáram és körülbelül a felvételtől számítva két év telt el, mire felvettem a kendőt. Leszoktattam a fiúbarátaimat a puszilkodásról, szóval mindent lassan változtattam, semmit nem erőltettem magamra.  

Érdekes egyébként, hogy az első Koránomat kb. 14 évesen kaptam karácsonyra. Történt ez azután, hogy a családdal Egyiptomban nyaraltunk, ahol is egy kicsit bepillanthattam ebbe az érdekes világba. Először a kultúrába szerettem bele, elkezdtem arabul tanulni, majd jelentkeztem hastánc tanfolyamra, és barátaim is lettek az interneten.  

A vallási elmélkedések a gimnázium vége felé jöttek, amikor a spiritualitás felé kezdtem nyitni. Persze sose száll magába az ember, ha minden a legnagyobb rendben megy: a spiritualitásra való nyitottságomban a szüleim válása is közrejátszott. Kerestem önmagam, az utat, hogyan tovább. Mindenfele keresgéltem. Például a reformátusok is szimpatikusak voltak a katolikusokhoz képest. 

Az iszlám felé igazából a barátaim által indultam el. Három évig önkénteskedtem a gimnáziumban egy cserediák szervezetnél, és egy olyan multikulturális környezetbe kerültem, ami nyitottá és befogadóvá tett. A szervezet által eljutottam egy konferenciára, ahol nagyon sokat beszélgettünk az iszlámról. Itt kattant valami. Ráéreztem, hogy ez az én utam. 

Ekkor kezdtem el itthoni közösségeket keresni, még nem azzal a céllal, hogy én is felveszem a vallást, egyszerűen csak érdekelt és többet akartam tudni, hiteles forrásokból. Jó pár hónap múltán, emlékszem éppen Valentin napon vettem fel az iszlámot, immár 13 éve.  

Hogy zajlik hit felvétele a gyakorlatban? 

Nagyon egyszerűen történik, nincs különösebb rituálé. Egy tanúságtételt kell kimondani arabul és magyarul, hogy semmilyen más istenben nem hiszek, csak az Egyedüli Istenben, Allahban. Ugye “Allah” arabul azt jelenti: Isten. A muszlimok közt rengeteg náció létezik, mégis általában az arab Allah nevet használják a muszlim hívők, egész egyszerűen azért, mert az “Allah” név tökéletesen kifejezi Isten egyedüliségét, hogy Ő semmilyen teremtett dologhoz sem hasonlítható. Úgy lesz muszlim valaki, hogy ezt a mondatot kimondja pár ember előtt, akik tanúskodnak erről. Ha valaki akar, kérhet róla papírt, ez úgy is kelleni fog házasságnál és a mekkai zarándoklathoz is. Tulajdonképpen ennyi az egész, nem kötnek hozzá semmilyen más rituálét, ünneplést. 

Ezután milyen gyakorlati tennivalók vannak? 

Az iszlám nem egy vallás, amit ha bemész a mecsetbe akkor gyakorolsz, egyébként meg nem. Ez egy életfilozófia, amit minden percben megélsz.   

Ha konkrétan a szabályokra gondolsz, röviden megfogalmazva minden megengedett az iszlám szerint, ami jó és hasznos, és minden tiltott, ami ártalmas az ember testének, lelkének vagy a családra és a társadalomra nézve. Hiszen, megint csak, a Teremtő ismer minket leginkább. Az alkohol az egyik kedvenc példám erre.  

A Korán azt mondja: “Kérdeznek téged a borról és a szerencsejátékról. Mondd: ‘súlyos vétek van bennük, és néha valamelyes hasznára is vannak az embereknek. A belőlük fakadó vétek azonban nagyobb a hasznuknál.” (2:219, ford. – Simon Róbert) Azt hiszem ezen nem kell többet magyaráznom. Szinte mindenki a környezetünkben meg van róla győződve, hogy csak kevés alkoholt iszik, és az nem árt neki. Viszont, ha megnézzük, csak Magyarországon belül hány baleset történik miatta, hány ember szervezetét és hány családot tesz tönkre az alkohol, kicsit más képet kapunk. Több kárt tesz, mint akár a fű, még sincs betiltva, és teljesen nyilvánvaló, miért nem.   

Ám, ha az élet megmentéséről van szó, akkor persze minden szabály megszeghető. Például, ha nincs a közelben víz, csak egy üveg pezsgő, és a szomjanhalás szélén áll az illető, akkor lehet belőle inni annyit, hogy ne száradjon ki teljesen.  

Ugyanez a kategória, ha nincs női nőgyógyász, akkor el lehet menni férfi nőgyógyászhoz is. Mert ez egy szükséglet. Ha beteg az ember, akkor első a gyógyulása.  

Úgy tudom, hogy nem támogatják ezekben a közösségekben, országokban a nők tovább tanulását és azt sem igazán, hogy dolgozzanak. Gondolom, nincs annyi női nőgyógyász, hogy hozzájuk lehessen fordulni. 

Nagyon sok nő tanul és dolgozik a muszlim országokban is. Kis túlzással élve, mindenki orvosi meg mérnöki egyetemre megy. Aztán lehet, hogy zsebre vágják a diplomát és úgy döntenek, ők inkább gyereket nevelnek, a családnak meg a hobbinak élnek, nincs se kedvük, se szükségük, hogy a pénzkeresés stresszét magukra vegyék. Csinálja azt a férje, ő meg másként lesz hasznos tagja a társadalomnak. Esetleg beáll egy karitatív szervezethez önkéntesnek.   

Persze, mindenre találni precedenst. De érteni kell, hogy az ilyen hírek, mint pl. a “muszlim nők elnyomásáról” sokszor csak az olvasottságot mindenáron növelni akaró médiumok trükkjei: olyan sztorikat közölnek, amik sokkolnak, megdöbbentenek, mert erre kattintanak az emberek. Vagy jól beleillik a propagandájukba és manipulációra használják fel (lásd migránsellenesség). Ezek kiugró történések, a nagy többség nem így él, de ez már a kutyát nem érdekli.  

Például Szaúd-Arábiáról nekem sincs túl sok első kézből kapott információm, így sokszor akaratlanul még én is sztereotípiákkal gondolkodom róluk. Meglepő volt számomra, amikor Ramadánban a férjemmel egy közéleti sorozatot néztünk Szaúdi-Arábiáról, hogy sok szempontból mennyivel modernebbek, mint mi itt Közép-Európában. A riporter kérdésére minden egyes részben nők válaszoltak – turizmusról, útépítésről, üzleti lehetőségekről, vagy akármiről is volt szó.   

Nem mondom, hogy tökéletes a nők élete ezekben az országokban, nem szépíteni akarom a helyzetet, csak egy kicsit árnyalni. Kiváltképp, mert Magyarországon sem eszményi a nők helyzete, ha csak azt nézzük mennyi a családon belüli erőszak. Mindenki söprögessen inkább a saját háza táján, hiszen mindenkinek a saját kertjében, saját magának kell rendet teremteni. Lehet ócsárolni a másikét naphosszat, de attól még egyikünké sem lesz tisztább. 

A második részben arról beszélgetünk Tímeával, hogy miért érdemes harcolnunk: az egyenlőségért vagy az egyenjogúságért.

Az interjú második és a harmadik része itt található.

Nemtervezős tervezés

Nemtervezős tervezés

"Aki nem tervez, az a bukást tervezi meg." Winston Churchill Céltalanul bolyongva, úszva az árral és a mindennapokkal...

Nem maradunk csendben!

Nem maradunk csendben!

Pont ma láttam először az idei Pride beharangozóját, gyorsan rá is kattintottam az eseménynél az Ott leszek! gombra....