Válassza az Oldal lehetőséget

Nagy szerelemnek indult… 
Nagy szerelemnek indult… 

Szerző:
Rózsa Ella

2022.05.11.

Olvasási idő:

Kingával már az általános óta nem találkoztam, én már végzős voltam, ő pedig harmadikos. Mindig egy cserfes kislányként fogok emlékezni rá, akkor is, ha azóta már 20 év eltelt. Pár hete megkeresett a neten és felelevenítettük az emlékeinket. Komoly témákat is boncolgattunk, aztán elkezdett mesélni. 

„Palival még a gimiben, egy házibuliban ismerkedtem meg, 4 évvel volt idősebb nálam. Egy autószerelő-műhelyben dolgozott és beköltözött az apjához Péter bácsihoz, az édesanyja halálakor. Sokszor elmentünk vacsorázni, beültünk ide-oda kávézni vagy épp egy koktélra, alkalmanként pedig discoba mentünk.  

Persze anyám nem szerette, tudod ő mindig ilyen volt, sosem olyannak látta az embereket, mint én. Neki Pali volt a megátalkodott gonosz, aki az egyetlen kislányát rossz útra fogja vinni. Aki miatt kimaradozik, eljár esténként, aki eltiporja az álmait, aki miatt majd nem lesz belőlem senki. Nem gondoltam volna, hogy igaza lesz. 

Pedig voltak terveim: leérettségizek, egy évig utazgatok a világban, aztán fősulira megyek. De nem így lett. A végzős évemben kiderült, hogy terhes vagyok.

Eszembe se jutott, hogy nem tartom meg, noha tudtam, hogy nem lesz könnyű… De úgy döntöttem nem adom fel, csak kicsit átszervezem a dolgokat. 

Anyám tajtékzott mikor elmondtam neki, aztán kitagadott, mondván, nem azért nevelt fel, hogy valakinek a cafkája legyek. Azt hitte kifizetődő lesz, hogy taníttatott és egyébként is szégyent hoztam rá, nem akar többé látni. Tudomásul vettem, ezért átköltöztem Paliékhoz. 

Viszont valami megváltozott a kapcsolatunkban. Egyáltalán nem mentünk már sehova.

Palinak egyre többször az volt a tévképzete, hogy biztosan összejárok valakivel a suliból. Ha csak öt percet késtem, már cirkuszolt. Utána természetesen mindig bocsánatot kért és elmondta, hogy élete szerelme vagyok, nem akar minket elveszíteni. Én pedig hittem neki. 

Sosem bántott, csak borzasztóan féltékeny volt. Ezért úgy döntöttem, inkább halasztok és nem csinálom meg az érettségit. Úgy terveztem, hogy majd amikor a kislányom oviba kerül, akkor befejezem az iskolát és keresek valami munkát.  

Nem éltünk rosszul, egyáltalán nem… De jobban örültem volna, ha kezdhetek magammal valamit. Szóval a napjaim általában azzal teltek, hogy főztem, mostam és takarítottam. 

Bori születésekor minden rendben ment, viszont Pali teljesen megváltozott. Már boltba sem mehettem el egyedül. A fejemhez vágta, hogy a gyerek nem is tőle van és hogy el akarom hagyni.

Többször megfenyegetett, hogy eszembe se jusson hasonló, mert élve nem fogok kijutni a házból.  

Após-jelöltem soha nem szólt egyetlen szót sem amikor vitáztunk. Azóta sem tudom, hogy ennyire nem érdekelte, vagy csak rettegett ő is, ahogy én. Próbáltam anyámmal felvenni a kapcsolatot, hátha kíváncsi az unokájára, de mindig lerakta a telefont, ha meghallotta a hangomat. Úgyhogy egy idő után feladtam a próbálkozást és egyúttal elvesztettem az egyetlen lehetőséget a menekülésre. 

Tavaly karácsony után temettük el Péter bácsit, Borikám akkor már 10 éves volt. Addigra már letettem az iskoláról és a munkáról, mert tudtam, hogy soha nem lesz esélyem sem rá. Pali egyre többször kapott dührohamot, kiabált velem, semmi nem felelt meg neki. Azt mondta, ha vissza merek neki pofázni, akkor kiköt a kutya mellé, a helyem úgyis ott lenne. Aztán általában elviharzott, kb. 2 óra múlva visszajött, kezében egy virágcsokor és a kedvenc csokim. Bocsánatot kért és azt mondta, ő sem érti mi történt vele, de senki más nincs neki a világon, csak én. 

Megbocsájtottam. Megint. Tudtam, hogy nem kellene, de így történt, mert a szívem mélyén még mindig láttam azt a fiút, akibe beleszerettem. Akivel olyan sokat nevettünk együtt, akivel boldogok voltunk.

Telt-múlt az idő, újra teherbe estem.  Kiderült, hogy kisfiút várunk, Palival pedig madarat lehetett volna fogatni. Leste minden kívánságomat, hétvégenként kirándulni jártunk vagy ha az idő nem engedte, akkor moziba mentünk.  

Minden szép volt. Őszintén hittem, hogy ettől kezdve, rendbe jöttek a dolgok és boldog család leszünk. Aztán kiderült, hogy hónapok óta megcsal egy Lilla nevű nővel. Mikor erre rákérdeztem “nemes” egyszerűséggel megütött és nevetve közölte, hogy egy olyan tehén, mint én már nem adhatja meg neki azt, amire neki szüksége van. De mivel jön a kölyök (mindig így hívta), ezért szépen együtt maradunk, úgysem tudnék hova menni. Nyeljem le a békát és minden rendben lesz. 

Azt hiszem ennél azért többre vagyok hivatott… De mit tegyek, nincs hová mennem. Nincs szakmám, nincs pénzem, nincsen családom, nincsen senkim. Nem tudom mitévő legyek, de maradni nem akarok, mert úgy érzem ez még mindig csak a jéghegy csúcsa, és borzasztó dolgoknak nézek elébe, ha az életünk része marad.  

Minden barátot és ismerőst elmart mellőlem, az pedig meg sem fordul a fejemben, hogy egy gyerekkel, egy szülés előtt álló nő kapcsolatot kereshet. 

Nem akarok anyaotthonba menni. Nem tudom van-e még esély arra, hogy Pali a fejéhez kap és elgondolkodik. Hiszen pár hónapja minden olyan jó volt.

Szeretném visszakapni az életemet. Hiszek benne, hogy még van esélyem. Talán esélyünk is. Össze vagyok zavarodva. 

Mit tegyek?” 

Kedves olvasó! Nem tisztem senki élete felett dönteni, de senkinek nem szabadna rettegésben élnie. Nagyon sok Kinga van a környezetünkben csak nem veszünk róla tudomást és még több Bori nő fel hasonló körülmények között.

De mindig van kiút. Hasonló helyzetben érdemes ellátogatni az UNICEF oldalára, ahol összegyűjtötték milyen helyzetben hol lehet segítséghez folyamodni. 

Ha tudomásod van családon belüli erőszakról, kérlek segíts, hogy a bántalmazott áldozatok információhoz juthassanak! 

(Természetesen a történetben a neveket megváltoztattuk)

Kapcsolódó cikkünk:

“Ismerd fel és tegyél ellene”