Válassza az Oldal lehetőséget

Sárga csillag, avagy a “történelem az élet tanítómestere”? 
Sárga csillag, avagy a “történelem az élet tanítómestere”? 

Szerző:
Balassa Margó

2022.04.06.

Olvasási idő:

Magyarországon 1944. április 5-én lépett érvénybe a kormányrendelet, amely arra kötelezte a magyar zsidókat ettől a naptól kezdve, hogy sárga csillagot viseljenek a ruhájukra tűzve. 

„1944. évi 1240. számú miniszterelnökségi rendelet a zsidók megkülönböztető jelzéséről: 
A jelen rendelet hatálybalépésétől kezdődően minden 6. életévét betöltött zsidó személy – nemre való tekintet nélkül – köteles házon kívül felső ruhadarabjának bal mellrészén, jól láthatóan – varrással 10 x 10 cm átmérőjű szövet-, selyem- vagy bársonyanyagból készült, „kanárisárga” színű, hatágú csillagot viselni. 
1944. április 5., Sztójay Döme miniszterelnök” 

A zsidók jogfosztása ugyan nem ebben az évben kezdődött, mert már 1938-ban olyan törvények születtek amelyek megszüntették a jogegyenlőséget, de ezzel a mostani rendelettel “magasabb szintre” emelkedett a gyűlölködés. 

A következő hónapokban a sárga csillagot viselők számára igen súlyos, tragikus korlátozások léptek érvénybe: 

Vagyonukat zárolták, otthonaikból kiüldözték, csillaggal megjelölt házakba költöztették őket.  

Nem utazhattak autóval, vonattal és hajón, kitiltották őket a vendéglátó- és szórakozóhelyekről. 

Értelmiségi munkát nem végezhettek, nem járhattak keresztényekkel együtt moziba, színházba, kitiltattak a strandokról, a fürdőkből. 

Elkobozták a rádiókészülékeiket, csökkentették az élelmiszeradagjaikat. 

Több mint száz rendeletben korlátozták a jogaikat. 

Az, hogy milyen megalázó érzés lehetett a sárga csillag viselése és az azzal járó kiközösítés, azt elképzelni nem lehet, rettenetes lehetett.

De még ez sem volt elég!? Megszaporodtak a vonatok, amelyek emberek ezreit szállította Auschwitzba és más a halálgyárakba. 

Több mint 400 ezer magyar zsidót öltek meg a haláltáborokban a második világháború idején! 

Azt mondják a történelem az élet tanítómestere.  

De jó lenne, ha igaz lenne! De jó lenne ha tanulnánk az elődeink hibáiból! Azonban sajnos nem látom jelét.

Hiszen ma ismét a szemünk előtt zajlik egy fasizálódási folyamat, megint megy a gyűlölködés, a mások hibáztatása: a Soros, a Gyurcsány, a melegek, a cigányok, az ukránok… Mindenki hibás az egyén nyomorult életéért, csak ő maga nem. 

Azt mondja egy a “békemenetben” vonuló ember, hogy ő inkább harcolna a baloldaliak ellen, mint menne háborúba az ukránokért. Inkább megölné a magyar honfitársait, mert mást gondol, mint ő.

Hová süllyedünk még ember, mondd hová??? 

De mit várjunk el egyszerű emberektől, amikor az ország miniszterelnöke győzelmi beszédében Zelenszkijt legyőzött ellenfélként említi meg. És az ünneplő tömeg hangos röhögéssel nyugtázza a kijelentést!

Miközben Ukrajnában civileket, kórházakat, iskolákat bombáznak. Miközben ukrán és orosz anyák siratják a háborúban elesett fiaikat. Miközben emberek ezrei kényszerülnek egy bőrönd holmival világgá indulni, hátrahagyva az életük során összegyűjtött vagyonkáikat.

És Magyarországon egy hajdan demokrata párt választást nyer a félelemkeltéssel, a gyűlölködéssel, a segítség megtagadásával.

Helyettük is én szégyenlem magam 🙁

“Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.

Lelkem nem ily honos.

Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,

aki alattomos.

Sem népet, amely retteg, hogyha választ,

szemét lesütve fontol sanda választ

és vidul, ha toroz.”

József Attila
A falu hangjai

A falu hangjai

Vasárnapi idill A nagyváros zajától megcsömörlött értelmiségiek szívesen vesznek parasztházat egy faluban. Őket itt...