Válassza az Oldal lehetőséget

#Stopbántalmazás
#Stopbántalmazás

Szerző:
Kőtörő-Sleisz Anna

2021.09.09.

Olvasási idő:

Született egy impulzusbejegyzés a privát facebook oldalamra a #stopbántalmazás jegyében. Leírni is fájdalmas, a sokadik gyermek, fiatal elvesztését írták meg a szalagcímek.

Minek kell történnie ahhoz, hogy végre abbahagyjuk egymás bántását? Hány tragédiát és hány összetört, kifacsart szívet bír még el a világ, vagy akár csak az országunk?

Mikor lesz végre #stopbántalmazás? Két kislány anyukájaként minden olyan hír, amely gyermek elvesztéséről szól, tőrt döf a szívembe. Akaratlanul is belegondolok, mit élhetnek át a szülők. Hogyan lehet egy ilyen fájdalmat túlélni, és nap mint nap ezzel kelni és feküdni? Főleg, ha az a gyerek önmaga döntött arról, hogy számára itt az elég, nem megy tovább. Nem szeretné megismerni a jövőjét, nem szeretne élni.

Azt mondják, aki önkezével vet véget az életének, olyan beszűkült tudatállapotban van, hogy nem gondolkodik tisztán, nem méri fel tettének következményeit és nem gondol az itt hagyott szeretteire. Elképzelni sem tudom, mekkora fájdalmat élhettek át ezek a gyerekek, akik ezt érezték megoldásnak. Akik szeme előtt EZ a cél lebegett.

Nem azon gondolkodtak, mik szeretnének lenni felnőve.

Nem azon gondolkodtak, mi lesz aznap a vacsora vagy karácsonyra megkapják-e az áhított modernebb, újabb típusú mobiltelefont. Vagy, hogy bejönnek-e a szomszéd srácnak vagy lánynak, aki után epekedtek, vagy tudja-e a kiszemeltjük, hogy tetszik nekik. Ők azon gondolkodtak, hogyan tudnának véget vetni a szenvedésnek, fájdalomnak, kirekesztettségnek, bántásnak. Hogyan szabadulhatnak!

Hogy jutottunk idáig? Miért juthattunk el oda, hogy tizenéves gyerekek ezt érzik megoldásnak?! Mindannyiunk hibája ez. Fel kell figyelnünk arra, hogy baj van. Nagy baj. Mikor mindenhonnan ömlik ránk a gyűlölet, akár a politikát nézzük, akár csak egy közlekedési dugót, mindenhonnan az agresszió, anyázás, középső ujj felmutatása megy. Azt mondom, #stopbántás! Most volt elég!

Mióta normális és elfogadott dolog megverni és/vagy megszégyeníteni valakit a nemi identitása miatt? Vagy azért mert az anyagi helyzete rosszabb, mint a társaié? Kinek a hibája ez? Nem inkább támogatni kellene és segíteni, hogy ez ne hátráltassa a céljai elérésében? Megtanítani a gyermekeinknek, hogy nem vagyunk egyformák. Akkor sem, ha a hajszíne és testalkata megegyezik. Mert belül mindannyian mások vagyunk. És éppen ettől vagyunk mind egyformák.

Nem KELL szeretni a másik ember különlegességét, csak hagyni békében.

Ne engedjünk teret a gyűlöletnek.

A gyűlölet nem épít, nem ad semmit. Elvesz. A szeretet ellenben ad. Annyi mindent ad, ami például pénzben ki sem fejezhető. Belül érzed. És ez az, amit tovább kell adni a következő és azt követő generációnak. Hogy hogyan tudnak szeretettel, szeretetből építkezni.

Nem vagyok pszichológus, de tudom, hogy a gyerekek csúfolódnak. Akkor is, ha szeretetben nevelik őket, előfordulhat. De azért (is) vagyunk mellettük, szülők, hogy elmondjuk, miért nem szabad. Megtanítsuk nekik. S ha észrevesszük, hogy éppen a mi gyermekünk bánt mást, szeretettel terelgessük a helyes út felé. Nem könnyű, ez igaz, hiszen kinél nem szakad el olykor a cérna? Mutassunk példát, merjünk elnézést kérni és merjünk segíteni annak, akit bántottak, vagy akit mi bántottunk. Persze, a legjobb az lenne, ha soha, senki nem szúrna szavakkal (sem). De emberek vagyunk, hibázunk. A hibákat viszont fel tudjuk ismerni és tudunk javítani ezeken.

Ahhoz, hogy valaki odáig jusson, ahova azok a fiatalok, akik akár csak megpróbálkoztak saját maguk bántásával, akár sajnos véghez is vitték, sok-sok mély sebnek kellett lennie. Ezt pedig nem szabad hagyni.

Úgy gondolom, sem az impulzusposztommal, sem egy cikkel nem váltom meg a világot. De én régóta járom elkötelezetten ezt a #stopbántalmazás utat, és hiszem, hogy sokan mások is így gondolkodnak. Szeretném, ha egy szülőnek sem kellene átélnie azt a fájdalmat, amit gyermekük elvesztése okoz egy olyan döntés miatt, aminek meghozatalához senki nem lehet elég felkészült. Egy ember sem érdemel ilyen fájdalmat, bántást, megalázást, hogy egyáltalán elgondolkodjon azon, hogy egyetlen út vezet ki a sötétből.

Mert mi mind képesek vagyunk világosságot hozni