Válassza az Oldal lehetőséget

Szeretem az anyósomat, ufó vagyok?
Szeretem az anyósomat, ufó vagyok?

Szerző:
Kőtörő-Sleisz Anna

2020.11.12.

Olvasási idő:

Szerintem nincs olyan ember, aki ne ismerne legalább egy tucat anyós viccet. Annak idején én is jókat nevettem rajtuk, mikor még a kanyarban sem volt a saját anyósom.

A mi kapcsolatunk igazán idillien indult, azonban az elmúlt 17 év alatt volt jó pár mélypontunk. Köztünk sosem a férjem jelentette a konfliktus forrását, azaz a legtöbb „anyós problémával” ellentétben nem azzal volt gond, hogy osztozzunk a fia szeretetén. Az első gyermekünk születése, s ebből következve a nevelési elveink különbözőségei vágtak éket közénk.

Ettől függetlenül én bátran ki merem jelenteni, hogy szeretem az anyósomat. Nem, ez nem egy szirupos történet, amit a képzelet szült. Keményen megdolgoztunk a kapcsolatunkért, a kölcsönös tiszteletért és szeretetért. Bizony, így, többesszámban. Ő lejjebb adott abból, hogy mindent megvásároljon az unokáinak, amit csak kiejtenek a szájukon, én pedig megtanultam kompromisszumot kötni az „ő háza, az ő szabályai” -ban. A legnagyobb segítségünk a konfliktushelyzetek kezelésében a férjem volt, és a mai napig is az. Sosem állt egyikünk vagy másikunk pártjára, mindig mindkettőnknek elmondta, ő hogyan látja a helyzetet. Volt, hogy velem értett egyet, de volt, hogy az édesanyjával. Sokszor segített és segít megérteni egy-egy vitás helyzetet, ezáltal mi is könnyebben tudjuk a másik helyzetébe képzelni magunkat.

Véleményem szerint az anyóssal való jó kapcsolatnak vannak bizonyos szabályai.

  1. El kell fogadni, hogy attól, hogy felnőtt, a kedvesünk még az ő fia maradt. Egy gyerek legyen bármennyi idős, mindig a szülő gyermeke marad.
  2. Az anya-fia kapcsolatnak épp úgy megvan a maga misztikuma, mint bármely más szülő-gyermek kapcsolatnak. Ne dorgáljuk meg a férjünket azért, mert „hazajár”.
  3. A mama főztje a mama főztje. Elkérhetjük a receptet, tanulhatunk az anyósunktól, de soha ne akarjuk legyőzni, lefőzni őt. A férjünk éppen annyira rajong a mi főztünkért is, higgyétek el.
  4. Soha ne kérjük arra a férjünket, hogy válasszon az édesanyja és köztünk. Ha a kapcsolat menthetetlen, és minden erőfeszítésünk ellenére sem sikerül jó, vagy akár csak tűrhető viszonyt kialakítani az anyósunkkal, maradjunk akkor is udvariasak.
  5. Beszélgessünk vele. Kerítsünk időt arra, hogy kettesben legyünk a kedves mamával. Lehet, hogy több a közös bennünk, mint hinnénk.

Egy jó anyós-meny kapcsolaton ugyanúgy dolgozni kell, mint egy házasságon vagy barátságon. Nem szabad elfeledni a generációs különbségeket sem, hiszen ők teljesen másképpen nevelkedtek, ahogyan mi, vagy ahogyan a gyermekeink. Legyünk kompromisszumkészek, de tartsuk a határokat. Úgy vélem, ha több nem is, de egy közös mindenképpen van az anyósunkban és bennünk, mégpedig a fia iránt érzett szeretet, még ha ez a szeretet más is az édesanyjától, és más a kedvesétől.

Aki olvasta a Harry Pottert, tudja, hogy Dumbledore legnagyobb fegyvere a szeretet volt. Szinte kivétel nélkül mind a 7 részben szerepet kapott a szeretet ereje. Azt gondolom, habár egy kitalált történetről van szó, mégis sok igazság van benne. A másik feltétel nélküli elfogadása (természetesen ésszerű határokon belül), a kompromisszumkészség, a megértés mind-mind segítenek abban, hogy az anyósunkkal jó kapcsolatot alakítsunk ki, ápoljunk. Ez nem azt jelenti, hogy mindig mindenben egyetértünk, sőt! Lehet egyet nem érteni, lehet érveket ütköztetni és lehet vitatkozni is. Tisztelettel. Figyelembe véve a másik érzéseit.

Sokat gondolkodtam, mi a mi titkunk, és rá kellett jönnöm, hogy a misztikus szeretet. Mindkettőnk életében első helyen szerepel a család, mindketten a legjobbat akarjuk nekik, és ezért mindent meg is teszünk. Megtanultunk egymáshoz alkalmazkodni, és figyelembe venni egymás kéréseit. Ma már órákat tudunk beszélni telefonon, a születésnapomra máglyarakást süt, hiszen tudja, hogy övé a világ legfinomabb máglyarakása. Tanácsot kérek tőle kertészkedésben, mert abban is ő a király(nő). Kikérem a véleményét egy-egy fontos döntéshelyzetben, és együtt bosszankodunk a papa hipochondriája miatt. Együtt sírunk az anyák napi ünnepségen és együtt dugjuk a karácsonyfa alá a gyerekeknek szánt ajándékokat.

Szerencsés vagyok mert az én édesanyám még válaszol, ha szólítom. S szerencsés vagyok, hogy a férjemmel együtt kaptam egy második anyukát. Nem volt mindig ilyen idilli a kapcsolatunk. De túl rövid az élet ahhoz, hogy ne szeressük azt, akinek a másik felünket köszönhetjük.

Forrás: pexels.com

A falu hangjai

A falu hangjai

Vasárnapi idill A nagyváros zajától megcsömörlött értelmiségiek szívesen vesznek parasztházat egy faluban. Őket itt...