Válassza az Oldal lehetőséget

Tiny house – összefér a luxus és az ökotudatosság?
Tiny house – összefér a luxus és az ökotudatosság?

Szerző:
Balassa Margó

2021.10.11.

Olvasási idő:

Apró házban igényesen 

Attól, hogy ökotudatos vagy, nem kell feltétlenül szerényebb körülmények között élned, építhetsz vagy vásárolhatsz magadnak kicsi, de minden luxussal ellátott házikót is. A Tiny house hívei pontosan ezt az életmódot választották: inkább laknak apró, mint nagy, de félig kész vagy nem az igényeik szerint berendezett lakóházban.  

De mit is jelent az Apró ház? 

Apró háznak azokat a kis alapterületű házakat nevezzük, amelynek maximum 40 négyzetméter az alapterülete. Azonban létezik 8-10 négyzetméter alapterületű aprócska ház is, amelyben már tényleg csak nagyon elkötelezett emberek élnek. Le a kalappal, aki ezt bevállalja! 

Ezek a típusú házak általában kerekeken gurulnak, tehát a helyváltoztatás szabadságával is megajándékozzák tulajdonosukat. De akkor miért nem nevezzük lakókocsinak? Mert a lakókocsival ellentétben nem fém és műanyag, hanem favázas szerkezete van, és általában a formája is megegyezik a nagy “testvérével”. Vagyis az egész építmény hasonló a nagy házakéhoz, csak minden piciben.  

Ezekben a pici házakban semmi sem hiányzik, ami az alapvető kényelemhez szükséges. Mindennek meg van tervezve a helye: az ágyak és a lépcsők alatti, az ajtók és szekrény feletti tér, minden zug be van építve.  

A Tiny house mozgalom 

A Tiny house mozgalom az Egyesült Államokból indult hódító útjára. Amerikában, mint bárhol a világon egyre kevésbé jellemző a generációk együtt élése, ezzel ellentétben pedig egyre nagyobb házak épülnek, amelyek aztán nagy anyagi terhet rónak az építkezőkre. A házépítés is óriási gond, azután pedig a felvett hitelek és a fenntartási költségek okoznak sok stresszt a nagy ház tulajdonosainak. 

A történeti háttér 

David Thoreau tekinthető az apró ház mozgalom szülőatyjának. Thoreau két évig élt egy 14 négyzetméteres házikóban, amelyben csak egy ágy, egy tűzhely, egy asztal és egy szék volt. A két év tapasztalatait írta meg a Walden című könyvében, amely 1854-ben jelent meg. A könyv nagyon népszerű volt, de majd száz év telt el, amikor a hatása is érződni kezdett. 

A következő lépésben Sarah Susanka, angol építész arra hívta fel az építkezők figyelmét, hogy a mennyiség helyett figyeljenek inkább a minőségre. Így szép környezetben élhetnek, viszonylag kevés pénzből. Sokan pontosan ezért választják ezt a lakhatási formát: csak a hasonló kis méretű házakban tudják megteremteni maguknak az esztétikailag és minőségileg is megfelelő otthont. Számukra nem a nagy méretű ház jelenti a jólétet, hanem a minőség, az esztétika és a kényelem. 

2000-ben Jay Shafer, egy Iowa-i egyetemi tanár, saját építésű apróháza címlap sztori lett, “Otthon Édes Kunyhó” címen jelent meg. ”Kicsiben élni tulajdonképpen luxus, abban az értelemben, hogy most nagyon sok időm van, ami korábban nem volt. Most már arra összpontosíthatok, amire akarok, ahelyett, hogy fizessem a hitelrészleteket, vagy gondozzam a házat.” – nyilatkozta később egy televíziós műsorban Shafer. 

A következő áttörés 2008-ban zajlott le a világgazdasági válság hatására. Sokan kerültek igen nehéz anyagi körülmények közé, vesztették el az ingatlanjaikat, munkahelyüket. A pici házak építése, vásárlása jó megoldást jelentett a nehéz anyagi helyzetben élőknek.

Olyan jelentősen megnőtt az apró házak száma, hogy a Tini house immár mozgalommá vált. Egyesületek alakultak, közösségek jöttek létre és különleges, egyedi életérzés is társult a apró házak tulajdonosainak életéhez.

Kis lakás, kis stressz? 

A kis házak létrehozásának anyagi költségei jelentősen alacsonyabbak a “normál” társaiknál. A kezdeti építési költsége is kicsi és a fenntartása is. Ha csak arra gondolunk, hogy mennyivel kevesebb gáz- és villanyszámlát kell fizetni egy 20-30 négyzetméteres lakásban, könnyen megérthetjük, miért mondják azt, hogy egy szabadabb életet hoz magával ez az építkezési forma.  

Nem elhanyagolható az sem, hogy egy ilyen pici házban nem vásárolhat az ember felesleges holmikat, egyszerűen azért, mert nem fér el. Nincs hely felhalmozni a kacatot. Ezzel is pénzt takarítunk meg és csökkentjük az ökológiai lábnyomunkat. 

Tehát az apró ház mozgalom nem csak építészeti, hanem társadalmi mozgalom is egyben. Arra ösztönöz, hogy minél kevesebbet fogyasszunk, kevesebb hulladékot termeljünk, így óvjuk környezetünket. 

Kinek való az apró ház? 

Nyilván nem nagy családosok költöznek általában ilyen pici házba, hiszen a gyerekeknek jó ha van külön kuckó, mozgástér.

Nagyon el tudom képzelni viszont egyedülállóknak, fiatal pároknak és olyan idős házaspároknak, ahonnan kirepültek már a gyerekek. Nyugdíjasoknak, akik nem tudják már fenntartani sem anyagilag, sem fizikailag a régi családi házukat. 

Olyan idős embereknek, akik közel szeretnének élni a gyerekeikhez, de nem szeretnének közös háztartásban élni. Egy ilyen apró ház bárhol felállítható, nem kell neki sok hely. Így lehet együtt, de mégis külön kuckóban élni. 

A környezettudatos apró ház tulajdonosok

ma már nem elégednek meg a ház méretével (kis méret – kicsi ökológiai lábnyom), igyekeznek egyre több környezetvédelmi szempontot figyelembe venni.  

A tetőről összegyűjtik az esővizet, napelem biztosítja az elektromos energia egy résztét, komposzt toiletet használnak. Az apró házak belesimulnak a környezetbe, lakóik több időt töltenek a természetben, egy minőségibb életet élhetnek egyre kisebb ökológiai lábnyommal. 

Forrás: Az apró ház mozgalom története