Válassza az Oldal lehetőséget

Ültessünk fát – avagy a füstös mumus
Ültessünk fát – avagy a füstös mumus

Szerző:
Cuzak Inako

2021.08.30.

Olvasási idő:

A világ minden pontján tragédia az erdők, a faállományok helyzete,

mind az eddigi irtás, mind a tragikus tűzesetek miatt. Az Amazonas erdeje netto karbonkibocsátóvá vált. Attól félek, hogy a tűzesetek miatt ez mára már minden kontinensre igaz lesz.  

Emlékszem, kócos kiskamasz koromban, a Majális ünnepségen a suliba mindig ültettünk egy fát. Jó érzés volt, csak türelmetlenek voltunk értékelni az eredményt. Kicsi volt, kb. 20 levél ha akadt rajta és ennyi. Nem nagyon köti le egy gyerek érdeklődését.  

Akkoriban nem ijesztgettek minket, hogy nem lesz levegőnk, ültess fát. Ellenben mindenki jól ismerte a sosem látott mumust, aki elvisz minket, ha valami csintalanságon kapnak. Én mindig valami fekete füstös alaknak képzeltem a mumust, ami egy biciklin jön, és féltem, hogy elvisz. Nem jártam messze a mostani és valódi félelmemtől. Ugye milyen csodás a gyermeki intuíció?!

A füst a mi mumusunk  

A füst, amit az erőművek, gyárak bocsájtanak ki, a füst, amit a lakóházak téli fűtés gyanánt termelnek és a füst, amit az erdők égése okoz. Fel sem tudjuk fogni milyen folyamatokat idéz ez elő a levegőben, amíg nem látjuk a következményét, vagy amíg nem mutatják be lemakettezve.  

Eltelt pár nap mióta kigyulladt az első erdő, s mintha máris megszoktuk volna: hát ez van, a mindennapjaink része lett. Valahogy olyan ijesztően könnyen megszoktuk, hogy ég a világ. Mindenki ugyanúgy hátradől a sofőrülésben és beindítja a kocsit.  

Instant örömök kora

Mint fentebb írtam, nem értékeltük az eredményt kiskorunkban. Már akkoriban is az instant örömöket hajkurászta az ember fialánya. Ebben a felgyorsult világban mintha ez még nagyobb szemellenzővé vált volna, instantlencse van a szemünkön. Mindent most azonnal, minden most legyen szép és jó. Most fűtök fával, most betonozok, térkövezek, kavicsozok, mert a pénzszerzés mellett nincs időm a kertre.  

Most vágom ki az erdőt, mert kell az új szállodának a hely. Most veszek autót, most repülök, minden vackot most veszünk meg, mert most kell. Most, most, most… Erre determináljuk magunkat, egymást és a gyerekeinket is. Hosszú távú jövőképünk csápja egyetlen irányba nyúlik csak ki: a pénzszerzés biztonságot adó érzését hajtani, a tiszta levegő helyett.

Mert még nem tapasztaltuk meg, hogy milyen ha elfogy a levegő  

Pénz nélkül, szegényen, nélkülözve már szinte mindenki szerzett tapasztalatot. Ha olyan szerencsés, hogy nem a saját bőrén, másokat így látni is eléggé elrettentő. A pénzszerzés pedig remekül beleillik az instant világképünkbe. Oxigén nélkül viszont nem él senki. Nincs tapasztalat milyen nélkülözni.  

Egy maréknyi ember él a világon Copd betegséggel, amikor megtapasztalja valaki, hogy nincs elegendő oxigénfelvétel. Őket kellene megkérdezni, mi is a legfontosabb az életben. Én egyszer beszélgettem egy kedves hölggyel, aki oldalbordájaként összenőve élt az oxigén palackjával. A látvány is sokkoló. Pedig akkor még nem égtek az erdők világszerte, mégis megtudta mutatni az élet, hogy az ember bizony oxigén nélkül egy semmi.  

Lehet, hogy gyerekként nem volt türelmem értékelni a fákat. Ma már látom, hogy mennyivel aktívabb természetvédő emberek lennének, ha nem a mumussal, hanem azzal riogatnának, hogy oxigénhiányos lesz a világ. Gyerekként megtanulni az összefüggéseket aranyat ér. Ha már instant emberek lettünk, akkor ugye azt mindenki felfedezte, hogy:

Most van most!

A karhatalmakra nincs ráhatásunk, csak a fogyasztásunk csökkentésével tudunk változást eredményezni. Mondjuk azt magunknak, hogy nem kell egy újabb cipő, amit csak kétszer veszek fel egy évben, nem kell egy újabb tv, hogy minden szobába legyen, nem kell a nyolcvanhatodik telefontok, nem kell a műköröm, nem kell a legújabb géntechnológiás sampon, nem kell a csillámpor, a temérdek epoxygyanta dísztárgy, nem kell a petpalackos ital, nem kell a sok szemét.

Nem kell ez meg az, ami nem létszükséglet! 

S ha nincs kereslet, ott maradnak a termékek a polcokon. Előbb utóbb megszűnnek a gyártóik is, amik az előállítással sok esetben mérgezik a vizeket, a földet, az erdőket és levegőt.  

Emellett amit tehetünk, hogy ültessünk fákat!

Azokban a kertekben, ahol jól értelmezik a kert fogalmát és nem beton vagy kavics van, biztosan akad egy fa, aminek tövében található lesz egy kis csemete is. Persze ha nem gyaluljuk le a fűnyíróval folyton. Ültessük ki a kerítés elé, vagy adjuk ajándékba (elég drága a facsemete a kertészetekben, szóval értékes ajándéknak számít). Vagy egy séta alkalmával ültessük a parkba, erdőszélére, vagy a határba. Természetesen ügyeljünk az adott táj őshonos élővilágára is, továbbá semmiképpen ne invazív fát ültessünk.  

Gyermekeinknek is mutassuk meg a faültetés örömét!

Tanítsuk meg nekik, hogy majd felnőtt korában válik belőle igazi kincs. Addig együtt nőhetnek fel, mint két legjobb barát, akiknek valóban szükségük van egymásra. 

Előző cikkeinkből:

Ölelj meg egy fát

Ha a fák wifi jelet küldenének, mindenki fát ültetne

#Stopbántalmazás

#Stopbántalmazás

Született egy impulzusbejegyzés a privát facebook oldalamra a #stopbántalmazás jegyében. Leírni is fájdalmas, a...